A görög mitológiában a gólya ellopta a babákat az anyjuktól. A történet alapja Hérához, Zeusz feleségéhez kapcsolódik, aki gólyává változtatta riválisát, aki úgy állt bosszút, hogy megpróbálta elcsenni a gyermekét. Egyiptomban az emberek lelkét gólyaként ábrázolták. A madár visszatérése azt jelentette, hogy az ember újjászülethet. Az északi mitológiákban a gólya a családi értékeket és elköteleződés jelképe volt.

A ma is ismert mesét azonban valószínűleg a németektől vették át. A gólya vándormadár, ősszel délre repül, és hónapokkal később tér vissza Európába, március-április körül. Az ekkor született gyerekek előző év júniusában fogantak. Június 21-e a nyári napforduló és a házasság pogány ünnepe. Így sokan házasodtak ezen a napon és ebben az időszakban. Ezek után nem meglepő, hogy kilenc hónap elteltével viszonylag sok gyerek született. Ráadásul akkor, amikor a gólyák északra repültek, így összekapcsolták a két eseményt.

Létezik egy másik legenda is. Észak-Európában azt hitték, hogy a még meg nem született gyermekek lelke a gólya természetes étkező helyén, a tavakban, a lápokban, a mocsarakban tanyázik. Mivel gyakran repülnek élelemért a vizes területekre, úgy vélték, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány születendő lelket. A néphit szerint a gólya a termékenység, a bőség, a hűség és az anyai gondoskodás szimbóluma.

„A gólya hozza fehér lepedőben a csecsemőt” mese igen hasznos a kényelmetlen kérdések megválaszolására. De az igazság úgyis mindig kiderül…