Az 1950-es évek elején az ország 15 általános iskolájában kísérleti jelleggel zenei tagozatú osztályokat indítottak. Az eredményeket látva újabb 12 iskola kapott erre engedélyt, köztük a szombathelyi Hámán Kató, ma Paragvári Utcai Általános Iskola. Szervezését Kokas Klára kezdeményezésére, Kodály Zoltán javaslatára 1956. szeptemberében engedélyezte a Szombathelyi Városi Tanács Művelődési Osztálya. A tagozat célja: zeneileg művelt, sokoldalúan tájékozott, zenét szerető és művelő ifjúság nevelése, a zeneileg tehetséges gyerekek pályára irányítása, valamint a város kulturális életét megfelelően képviselő együttesek kialakítása és működtetése volt.
Szoros együttműködésben dolgoztak a Bartók Béla Zeneiskolával. Tanulóik jelentős része az iskola épületében részt vehet hangszeres óráin a Bartók Béla Zeneiskola tanárainak irányításával. A két intézmény jó munkakapcsolatának köszönhetően az eltelt hatvan év alatt több, mint százan választották élethivatásul a zenei pályát, közülük több, mint hetven egykori növendék hangszeres előadóművész, zenekari művész, művésztanár lett.
A zenei tagozat megalakulásának 10. évfordulóján az iskola azzal a céllal hívta meg városunkba Kodály Zoltánt, hogy engedélyezze nevének viselését a kórus számára.
Kodály tanár úr megtisztelte a várost, az iskolát a hangversenyen való részvételével. Előre bocsájtotta, nevét csak akkor engedi viselni, ha a kórus munkáját, teljesítményét megfelelőnek találja. A látogatás a Kodály tiszteletére rendezett nagyszabású koncert meghatározó eseménye volt a város zenei életének. Scmidt Mihály és Hadikné Érdy Éva karnagyok vezetésével kivívta a kórus Kodály Zoltán elismerését, aki a koncertet követően az alábbiakat mondotta:
„nem szívesen adom a nevemet, mert azt a látszatot kelti, hogy személyi hiúság keresése áll mögötte. E név viselése nem azt jelenti, hogy a mi műveinket fújjátok örökké. Hidat akarunk verni, a zenei Shakespearek és Michelangelok felé…” „Azonkívül szigorú feltételem, hogy a nevemet viselő kórus nem énekelhet rossz műveket. Ki tud ma ilyet teljesíteni, mikor a hivatalos nyomás terjeszt ilyeneket? Ezek szíves meggondolását kérem. Ha mégis vállalni tudják, szívesen beleegyezem.” A kórus azóta is igyekszik munkáját ebben a szellemben végezni. Munkájukat számtalan városi rendezvényen való szereplés, önálló koncert, kórus találkozó, külföldi út fémjelzi. A legnagyobb elismerés azonban, hogy a szülők egyre szélesebb tábora választja gyermekének ezt az utat.
Kezdeti céljaik kiegészültek egyéb művészeti ágak, képzőművészet, filmművészet, táncművészet iránti érdeklődés kielégítésével. A zeneis gyerekek órarendjében az ének, énekkar szolfézs mellett helyet kap egy saját rendszerű képzőművészeti oktatás, mozgókép kultúra és néptánc óra is.
A cél az, hogy tanulmányaik befejeztével, művészeteket értő és szerető ifjúság hagyja el az iskola falait.
