Mi késztette önöket, hogy lovakkal, ilyen messze részt vegyenek egy rendezvényen?

Utánfutókkal, lovakkal valóban nagyon nagy távolságnak tűnik a 270 km. Sokat gondolkodtunk, hogy elinduljunk-e, de mivel az idén van a dicsőséges tavaszi hadjárat 170. évfordulója, mely hadjárat nemzetünk egyik legkiemelkedőbb hadi teljesítménye volt, úgy gondoltuk ott a helyünk.

Hányan indultak a nagy útra?

Az általunk vállalt szereplés három napot, tehát az egész hétvégét érintette, így kevesen tudták vállalni az utat. Ezért csak két utánfutóval, négy lovas és egy segítő gyalogos huszárral érkeztünk Isaszegre.

Honlapukon a képeket nézve látom, polgárőr feladatot is vállaltak?

Igen, az OPSZ felkérésére a pénteki napon, a helyi, és a tiszaalpári polgárőrökkel együtt, vállaltuk a fáklyás felvonulás lovas biztosítását.

Hogy érzi, megérte a rendezvény a sok időt és fáradságot?

Számomra külön izgalmas volt, mert régi lovam, akivel már nyolc éve dolgoztam együtt megbetegedett, így az új szerzeményemmel, egy fiatal arab lóval indultam el. Ő még csak fél éve van nálam,  március 15-e után, ez volt a második bevetése. Közös félelmünket legyőzve, a Jóistennek hála, megoldottuk a feladatot. Felemelő érzés volt csaknem kétszáz lovas huszárral vágtában rohamozni a labanc ellen.
Külön öröm számomra, hogy a rengeteg néző között sok volt a szombathelyi akik lelkesen bíztattak bennünket. Ez köszönhető Bezák János barátunknak is, aki évről-évre fáradhatatlanul szervezi a buszt az isaszegi csatára.