Az első statisztikai szolgálatot hazánkban 1867-ben alapították meg a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kötelékében kialakított statisztikai szakosztály létrehozásával. Az új szervezet egyik első, és egyben igen jelentős feladata volt az 1869. évi első népszámlálás, azaz egy teljes körű összeírás megszervezése, amely magában foglalja a lakások számbavételét is.

A második, 1880-as összeírást már az 1871-ben létrehozott önálló Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal szervezte, figyelembe véve a Nemzetközi Statisztikai Kongresszusok elnevezésű szervezet 1872-ben Szentpéterváron megtartott nyolcadik konferenciájának a határozatát, miszerint az európai országok mindig egy időben, a 0-ra végződő években tartsanak teljes körű nép- és lakásszámlálást.

illusztráció, Hollandia, 1925

Így ment ez 1920-ig. Az 1920. évi népszámlálás eredményeire nemcsak a népesség és a lakásállomány számának és összetételének alakulása miatt volt szükség, hanem az I. világháborús veszteségek pontos felmérése miatt is. Az adatok feldolgozását azonban jelentősen befolyásolták a szűkös anyagi lehetőségek, így pl. nem volt lehetőség az Európa fejlettebb országaiban ekkor már alkalmazott gépi adatfeldolgozás bevezetésére. Nem teljesülhetett a népszámlálás egyik alapelve, a teljesség, mivel a trianoni döntést követően a déli országrész egy része 1921 novemberéig jugoszláv ellenőrzés alatt állt, s csak ezt követően lehetett számba venni a lakosságot. Szeged külterületének egy része és

három északnyugat-magyarországi település még ennél is később került magyar fennhatóság alá

(adataik évekkel később, és csak becsléssel voltak megállapíthatók). Érdekessége az adatfelvételnek, hogy ekkor alkalmaztak először számlálóbiztosnak „megfelelő műveltségű” nőket.

1930-ban a hagyományos lakás- és népesség-összeírást kiegészítette az önálló iparosokról és kereskedőkről szóló adatgyűjtés. Első ízben tettek kísérletet az adatfeldolgozás gépesítésére.

Legközelebb 1941-ben volt adatfelvétel. Ezután 1950-re terveztek népszámlálást, azonban a háborús veszteségek felmérése miatt előrehozták 1949-re.

Ekkor tettek először titoktartási esküt a biztosok.

Az 1960. évi népszámlálás előkészítése, szervezése számos ponton eltért a korábbi adatfelvételektől. Az összeírás előkészítéseként a városi és a városias jellegű településeken a számlálókörzetek kialakításához egységes léptékű térképek születtek, a külterületi lakott helyekről pedig jegyzék és térképvázlat készült. Úttörő, eddig még soha nem alkalmazott lépés volt – a teljesség biztosítása érdekében – az utca- és házszámjegyzék összeállítása, ami tartalmazta az adott címen lévő lakóegység tulajdonosának a nevét, és az ott lakók számát is. Az adatok feldolgozása számítógéppel történt. Az ún. feldolgozási táblákból hagyományos módon összeállított kéziratokból nyomdai szedéssel készültek a kiadványok.

Az 1970. évi népesség- és lakásösszeírás előkészítésekor a szervezők a lajstromos összeíróívekről visszatértek az egyéni személyi kérdőívekhez. A tematika összeállításakor fokozottan figyelembe vették a nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ népszámlálásokra vonatkozó ajánlásait. A területi munkát segítette, hogy az 1960-ban bevezetett

utca- és házszámjegyzéket lakásszintig bővítették, és teljes körű térképállomány készült.

Az 1980-ban végrehajtott népszámlálás fő célja az volt, hogy alapadatokat szolgáltasson a népgazdasági, különösen a területi és a távlati tervezéshez, továbbá számot adjon a népesség demográfiai viszonyainak alakulásáról, változásairól, felmérve az 1970-es évek közepén hozott népesedéspolitikai intézkedések hatását. A népszámlálással szemben új igény is megfogalmazódott: adjon képet a társadalom rétegződéséről.

Az 1990. évi népszámlálás programja tükrözte ennek az átmeneti időszaknak a sajátosságait, az ezekkel összefüggő társadalmi igényeket. A politikai és gazdasági átmenetet kísérő feszült belpolitikai légkör a lakosságban bizonytalanságot szült,

rontotta az adatszolgáltatási készséget.

Ráadásul a tanácsi formában működő helyhatóságok nem tekintették elsődleges feladatuknak a népszámlálás segítését, sokkal inkább a közelgő választásokkal voltak elfoglalva. Az 1990. évi népszámlálás összefoglaló adatai 1990-ben – 1970-hez hasonlóan – a teljes körű adatfelvételen túl a lakásállomány és népesség 20 százalékára (1970-ben 25 százalékára) kiterjedő reprezentatív adatfelvételre is sor került. A reprezentatív felvétel keretében a lakások műszaki állapotára és helyiségeire, illetve a személyek iskolázottságára, foglalkozási adataira, ingázására tettek fel az alapfelvételhez képest részletesebb kérdéseket. A reprezentatív kérdések kitértek a fogyatékosságra is, valamint további információkat tartalmaztak a nők termékenységére vonatkozóan.

A megváltozott gazdasági és politikai légkör, valamint a technikai fejlődés megkívánta, hogy a 2001. évi népszámlálás előkészítését végző szakemberek több vonatkozásban is a korábbiaktól eltérő módszereket alkalmazzanak. Az új módszerek érintették a népszámlálás előkészítését éppúgy, mint az adatfelvétel végrehajtását, majd az adatok feldolgozását, és hatással voltak az adatok közlésének, publikálásának a módjára is. Lényeges eltérés volt az előző népszámlálásokhoz képest, hogy

az adatfelvétel név nélkül történt.

A korábbi népszámlálásokhoz képest lényegesen bővült a lakcímre utaló kérdések száma, szintén kiteljesedett és a nemzetközi előírásoknak megfelelő új megfogalmazást nyert a foglalkozással, munkahellyel kapcsolatos kérdéscsoport, valamint átdolgozták a folyamatosan változó magyarországi iskolarendszerekben szerzett végzettségek összeírásának a módszerét is. Az egyébként kötelező adatszolgáltatáson alapuló népszámlálás felvételi kérdőívére önként megválaszolható kérdésként kerültek fel a

személyiségi jogi szempontból különleges kezelést igénylő, ún. szenzitív kérdések

(anyanyelv, nemzetiség, nemzetiségi kötődés, családi, baráti közegben használt nyelv, vallás, fogyatékosság) is, amelyek lakossági fogadtatása kedvező volt.

A 2011. évi a tizenötödik volt a magyarországi népszámlálások történetében, és az első, amit

az Európai Unió tagjaként hajtottunk végre.

Első alkalommal uniós jogszabályok is kötötték a népszámlálást, amelyek az egyes országok adatainak összehasonlíthatósága érdekében előírták a kötelezően felveendő adatok körét, azonban az adatgyűjtés módját a tagországokra bízták. Hagyományos módon, a lakosság teljeskörű megkérdezésével, de számos módszertani újítást alkalmazva került végrehajtásra. Az újítások közül a legfontosabb az internetes kérdőívkitöltés lehetősége volt, amelyet Magyarországhoz hasonlóan sok országban most alkalmaztak először a népszámlálások történetében.

Ami pedig a 2021-es összeírást illeti: a koronavírus okozta világjárványra tekintettel – számos más európai országhoz hasonlóan – Magyarország is elhalasztja az idén tavaszra tervezett népszámlálást. A február 5-én megjelent, a veszélyhelyzet idején alkalmazandó további védelmi intézkedésekről szóló 479/2020. (XI. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 45/2021. (II.5.) Korm. rendelet 9/C. §-a szerint a népszámlálásra 2022. október 1. és november 20. között fog sor kerülni.

forrás: ksh.hu
illusztráció: cegledipanorama.hu, wikimedia.org, ujpestmedia.hu