Amerikában már sokkal korábban felvetették a nők karrier esélyeinek témáját, mint Európában, vagy főleg itt, Közép-Kelet-Európában. A 90-es évek elején ezzel jóformán senki nem foglalkozott, és én is megéltem a pályám elején olyan helyzeteket, amelyekben úgy éreztem, hogy nem vesznek elég komolyan. Arra is emlékszem, hogy később, már a 2010-es években egyedüli nő voltam nagyvállalatok igazgatóságban, de persze az is igaz, hogy olyan nagyipari vállalatokról volt szó, mint a Siemens vagy a Mercedes-Benz. Manapság “kötelező” foglalkozni a nők jelenlétével, szerepük arányaival, de ez nem feltétlenül segíti az ügyet.
Ön érintettként érezte, hogy ez nincs rendben, de a társadalomban, mondjuk a 90-es években, felmerült egyáltalán az igény, hogy több nő kerüljön fontos pozícióba?
Szerintem nem. Lehet, hogy az USA-ban már igen, de ha Magyarországról beszélünk, mondjuk a szüleink korosztályáról, akkor tény: fel sem merült, hogy másképp is lehetne, mint ahogy van. Annak örülni kell, hogy ez legalább már téma, de fontos lenne megőrizni a józanságot. Egyrészt
a "kötelező női kvóta" elképzelés rongálhatja az eredeti jó ügyet, sőt, adott esetben a menedzsment minőségét is.
Nem megbántva nőtársaimat, ha körülnézünk üzleti vagy közéleti környezetben, sajnos találunk olyan nőt, aki pusztán azért van bizonyos pozícióban, mert nő. Ez nem szerencsés. A kompetenciák alapján kellene a feladatokat és pozíciókat megkapni, a többi szempontnak másodlagosnak vagy harmadlagosnak kellene lennie. Hozzáteszem, enélkül még nehezebb lenne a nők helyzete, ördögi kör ez, de azért a józanságot meg kellene őrizni, és
a tudás, illetve rátermettség alapján kellene pozíciókat elnyerni, nem eredmény szempontjából irreleváns attribútum alapján.
Milyen arányban foglalnak helyet ma nők fontos, felső vezetői posztokon Magyarországon?
Úgy látom, hogy most már elég sok helyen vannak nők, de érdemes tisztázni, mire gondolunk, amikor felső vezetést említünk. Szakterület felső vezetője gyakran nő, tehát kommunikációs vagy HR-igazgató, illetve néha pénzügyi vagy jogi igazgató valóban sokkal inkább lehet ma nő, mint korábban, de például vezérigazgató - azaz valóban első ember - már ritkábban. Ismerek jónéhány női vezetőt, és általában megérdemelten vannak az adott pozícióban. Ugyanakkor ha megnézünk egy vezérigazgató-találkozót, elég kevesen vannak nők a résztvevők között.
Mondhatjuk, hogy mégis van egy üvegplafon, amit nem sikerül a nőknek áttörni?
Nem szabadna annak lenni a fő szempontnak, hogy valaki férfi vagy nő. Fontosnak tartom, hogy egy nőnek is meglegyen a lehetősége dönteni arról, hogy mi számára a fontos, és
ha a karrier is ezek között van, akkor kapjon kellő támogatást, hogy a családi tervekről se kelljen lemondania.
Nekem is van három gyermekem. A társadalmi elvárások erősek, mindenre lehet kritikus megjegyzést kapni: Karrierista vagy! Miért nincs karriered? Csak otthon ülsz a gyerekekkel! Miért nincs még gyereked? Mikor lesz már kistesó? Mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is kaphat megjegyzést egy nő. Érzésem szerint
ezért egy nőnek kiemelten fontos az önismeret magas foka, hogy alapvetően a számára jó döntést meg tudja hozni, majd emellett ki is tudjon tartani.
Az, hogy ki való vezérigazgatónak, egyrészt szaktudásfüggő, másrészt pedig vezetői készségek függvénye. És abban a nők nagyon nem állnak rosszul! Anélkül, hogy általánosítanék, hiszen vannak kivételek, de az empátia, az emberközpontúság, a megoldás-fókusz mint rendkívül fontos vezetői készségek gyakrabban női erények. Jobban kellene élniük a vállalatoknak a női erővel.
Azok a nők jutnak a legmagasabb székig, akiknek nincs családjuk?
Nem, ez így nem igaz.
Inkább azok, akik hajlandóak sok mindent feladni.
Nem fog eljutni minden iskolai előadásra, nem lesz ott a lázas beteg gyermeke mellett minden pillanatban, tehát vannak esetek, amikor nem tud jelen lenni a családja életében. Ebben reálisnak kell lenni. Azt szoktam mondani az egyetemista tanítványaimnak, amikor mentorálom őket: ahhoz, hogy az ember hogyan építi a karrierjét a tervezéstől kezdődően, alapvetően jó önismeretre van szükség. Mindenkinek látnia kell magában, hogy mi az, ami számára mindenképpen fontos, és mi az, amiről hajlandó lemondani, vagy van rugalmasság benne. Nincs egy mindenkire vonatkoztatható jó minta! Nem lehet azt mondani, hogy mindenkinek ilyen karrierje legyen, diplomával, két nyelvvizsgával rendelkezzen, három gyereket neveljen és így tovább. Az egyik emberhez ez illik, de a másikhoz nem, és ez így jó. De tisztában kell ezzel lenni. Egy nőnek is, ugyanúgy, ahogy egy férfinak, fel kell mérnie, hogy mennyire mobilis, adott esetben hajlandó-e külföldön dolgozni, mennyire kész továbbképezni magát.
Ez döntés kérdése, és jó döntéshez alapos önismeretre van szükség.
Csak így tud valaki a megelégedésére szolgáló karriert építeni. Ha ebben valakinek benne van az, hogy top-vezető lesz, az nagyon jó, illetve ha valaki semmilyen vezető pozícióra nem törekszik, és nem is vállal ilyet, az is nagyon jó. Nincs rossz válasz, csak meg kell találni a megfelelőt.
Mi minden segít egy nőt abban, hogy vezetővé válhasson?
Egyrészt az objektív tényezők, azaz hogy vannak kvóták, és gyakran már ez dönt, nem pedig a szakmai indokok. A legfontosabb azonban az, hogy sok vállalat felismerte már:
ha a női és férfienergiákat, készségeket vegyíteni tudja, akkor abból csak profitálhat.
Kiemelném, hogy elsősorban a nőknek kell egymást támogatniuk - ennek személy szerint én is szószólója vagyok -, hiszen ha egymásra nem számíthatunk, akkor mégis kire számíthatnánk?! Tagja vagyok egy női vezetői klubnak, de a barátnőim körében is támogatjuk egymást, pedig különböző pozíciókban dolgozunk. Van is egy mondás Madeleine Albright amerikai külügyminisztertől, miszerint
a pokolban külön helye van azoknak a nőknek, akik nem segítették nőtársaikat.
Szabály vagy inkább csak ajánlás, hogy a nők is megfelelő arányban megjelenjenek a vezetői posztokon?
Ajánlások vannak, de egyes cégek a jogszabályok megléte nélkül alkalmazzák ezt az elvet. Az USA-ban például egyes tőzsdei vállalatok vezetésében előírás, hogy bizonyos szinteken a nők is képviselve legyenek, enélkül ugyanis nem kapnak beruházásokat.
Mi a helyzet Magyarországon? Látszik ilyen tendencia?
A multinacionális cégek az anyavállalat elvárásainak megfelelően épülnek fel, így biztos, hogy kiemelten integrálják - vezetői funkcióban is - a női munkaerőt. Amiatt is egyre látványosabb ez, mert egyszerűen nagyon jó végzettséggel és eredménnyel kerülnek nők a munkaerőpiacra. Már nincs akkora hátrányuk a fiúkhoz képest.
Ma már több lány diplomázik, mint fiú, és ez látszik.
A nők szerepvállalásának egyébként fontos feltétele, hogy lehetőségük legyen támogatásokat igénybe venni, legyenek bölcsődei helyek, nagyszülők nélkül óriási kihívás a gyermekvállalás logisztikai szempontból is. Én személy szerint annak is nagyon örülök, hogy a köztársasági elnökünk egy hölgy, ráadásul olyasvalaki, aki a családi értékeket is messzemenőkig megjeleníti. Ez egy fontos üzenet.
Jó lenne még több Novák Katalinhoz hasonló hölgy a közéletben.
Miért fontos, hogy a politikai életben is képviseltessék magukat a nők?
A problémamegoldó képessége alapvetően és általánosságban a nőknek jobb. De vegyük az empátiát is, ezekkel jó, ha egy politikus rendelkezik. Híres megállapítás ez is: ha több állam élén állna nő, nem lenne ennyi háború, hiszen egy nő nem küldi háborúba a gyermekeit, és a másik asszonyét sem akarja ott látni.
A kompromisszumot keresik, a megoldásra fókuszálnak.
A politikai életben is ezt keresik az emberek, a közéletben szükség van a finomságra, a sokszínűségre, többféle stílusra, nézőpontra.
A karrierjüket tervező nőknek milyen tanácsai vannak?
Az alapvető tanácsom az önismeret, bármilyen eszközzel. Képzelje el, hogy milyen helyzetben érzi jól magát, és mi az, amiben nem, mert ez az alapja annak, hogy elégedett legyen.
És sikeres csak úgy lehet valaki, ha elégedett is.
Egy demotiváló munkakörnyezetben kizárt, hogy valaki igazán sikeressé váljon. Ez a legfontosabb: megtalálni a fájdalompontokat, amit biztosan nem visel el az illető, és megkeresni azokat, amelyek folyamatos inspiráció forrásává válhatnak. Innen lehet továbblépni, hogy milyen út vezet ehhez a megelégedett állapothoz. És nem is kötném diplomához, alapképzés előtt is kell ezen gondolkodni. A diploma egy dolog, az pedig, hogy mit fog csinálni az ember a hétköznapokban, az egy másik. Közgazdász- vagy jogászdiplomával például rengeteg karrierút áll az ember előtt, de említhetném a mérnökdiplomát is. Fel kell ismerni, hogy az emberekkel való bánásmód motivál-e valakit, vagy inkább a kutatói környezet, és ezeket a válaszokat őszintén meg kell adni.
Az "én nagyon jól érzem magam abban, ha…" kezdetű mondatokat be kell fejezni,
és akkor kirajzolódik, hogy mi fontos az illetőnek, mihez van tehetsége, mi érdekli, milyen alapkészségei vannak. Fel kell ismerni, hogy a vezetői léttel járó felelősségvállalás nyomasztaná-e, vagy sem. Nem baj az sem, ha igen, csak őszintének kell lenni, hogy ne kényszerüljön bele olyan helyzetbe, amiben nem érzi jól magát, és nem teljesít jól. Tehát innen indul minden, innen lehet építkezni: tapasztalatot, tudást gyűjteni. Kell egy terv, amit aztán újra is lehet tervezni, mert az könnyebb még mindig jobb, mint terv nélkül futni “nem-tudjuk-hova”.
Összességében jó az a folyamat, ami ez ügyben zajlik?
A tendencia jó, egyre több nő kap lehetőséget vezető pozíciókban is, szerintem ezt folytatni kell, ugyanakkor nem szabad terhet tenni senkire, ne legyen kötelező nőket alkalmazni, ne legyen kötelező karriert befutni. Ez maradjon szabad opció, és a nők döntéséhez álljon rendelkezésre minden támogatás.
