Azt üzenik az embereknek: nem kell bezárkózni, lehet mozogni, lehet így is élni. Erdős Orsolya a legjobb példa rá, a nyolc éve új vesével élő kőszegi hölgy a Szervátültetettek Győr-Moson-Sopron és Vas Megyei Egyesülete képviseletében mesélt a Frisss.hu-nak közösségről, kihívásokról, sportról.

Több mint ötven tagjuk van, és mind nagyon lelkes,

számolt be Orsolya a Covid-járvány után akalult szervezet elmúlt évéről, és kiemelte, sok sikeres rendezvényük volt ez idő alatt. Rendkívül fontos helyet foglal el az életükben a mozgás, a sport, és ő maga a példa rá:

olyanokat is rá tudnak venni a sétára, a kerékpározásra, akik korábban egyáltalán nem érdeklődtek a sportok iránt.

- Egyik tagtárusunk nemrég a petanque-kal ismertette meg a társaságot, azóta dolgozunk azon, hogy mikor és hogyan iktathatjuk be újra a programjaink közé. A biciklizés régebbi szenvedély: az idei túránkat már tavaly elkezdtük összeállítani, ennek külön tanulságos története van - kezdte Orsolya.

Megtudtuk tőle, hogy az újraindult RenBike túrát idén a Tisza-tó partjára álmodták meg a szervezők, ami jó ötlet, de a nyugat-dunántúliakat elrettentheti, bonyolult az odajutás a program napján. - Felvettem a kapcsolatot ismerősökkel, és kiderült, hogy ők is továbbadták a kérésem, míg egy budapesti orvos a legnagyobb természetességgel felajánlotta, hogy a túra előtti este nála alhatunk. Sokan úgy csatlakoztak hozzánk, hogy még sosem tettek meg ekkora távot, de úgy voltak vele: próba szerencse. És mindenkinek sikerült a maga módján - részletezte Erdős Orsolya. Nem volt megállás: az egyesület maga is szeretett volna szervezni valami hasonlót itt, a környéken - a Fertő tónál -, és ebben egy pályázatíró tagtársuk - no meg persze a sikeres pályázat - is segítségükre volt. Eső, szembeszél, semmi nem állíthatta meg őket az augusztus eleji programon. - Na, kinek jött meg vagy ment el a kedve? - tették fel egymásnak a kérdést végül, és egyöntetűen jött a válasz: már másnap újraindulnának. Óriási siker ez, amikor valakinek eleve nehéz megmozdulni, hát még egy műtét után, amikor még jobban hajlamos az ember bezárkózni! Ebben áll a szervezet, a közösség "haszna":

segítenek egymásnak, teleautót szerveznek, elszállítják egymás csomagját, aki ráér, süteményt süt, aki a grafikusi munkához ért, pólót tervez.

Az évzárót rendszerint Szombathelyen tartják: bowlingozással indul a buli, vacsorával folytatódik, és megtervezik a következő év eseményeit. A sport most már egyik programjukról sem hiányozhat, no de hogyan birkóznak meg ilyen komoly - még az egészségesek számára is emberpróbáló - kihívással, fizikai megterheléssel? - Mindenki annyit teljesít, amennyit tud, de egy picit feszegeti a határait. Senki sem panaszkodik! Van, hogy az ember tudja, hogy ez a táv neki sok lesz, meg kell majd állni - hiszen ahányan vagyunk, annyiféle erőnlét.

Azt az elején leszögeztük: ez nem sportverseny, hanem szórakozás!

Aki a háta mögött hagy mindenkit, nem lesz nagyobb győztes a többieknél.

Előfordul, hogy a gyorsabbak inkább lelassítanak, és a hátramaradt biciklisek mellé tekerve, kézzel kicsit tolva őket segítenek

- ilyen megható pillanatok tarkítják a szervátültetettek sporteseményeit. A tollaslabdázásban is az örömöt keresik, mint gyerekkorukban a strandon, az amatőrök nem is számolják a pontokat, mert nem muszáj - állítják.

- Van, aki csontvelő-átültetésen esett át, úgy kezdett tollaslabdázni, míg más, aki májátültetett, ő híres úszóból lett bowlingozó és petanque-ozó. Vannak tüdőátültetettek, akik a legnagyobb túrázóink, különböző történetek vannak.

Egy valami közös: most már nemcsak önmagáért és a családjáért, hanem ezért a közösségért is keményen dolgozik mindenki, hozzáteszi a magáét, és így lesz kerek egész.

Aki csatlakozni szeretne, a Facebookon megtalálja a szervezetet. Azt kérik, hogy akit a tagdíj befizetése tartana vissza, jelezze a problémát, nem hagyják magára a nehezebb anyagi helyzetben lévőket sem.