Ha rá kellene böknünk a térképen egyre, elsőként nem is Budapestre, hanem inkább Pécsre, Szegedre, Győrre, sőt Veszprémre esne a választásunk. Az ember kutakodik a saját élményei és a családból, baráti körből érkező beszámolók között, és rájön, hogy nem csupán a térrel, de az idővel is baj van. Ez ugyanis már nem a '90-es évek.
Nem volt mobiltelefonunk és autónk, nem volt bolognai rendszer és karriertervezés, nem volt Erasmus, Covid-járvány vagy online oktatás. Voltak viszont szoros csoportközösségek, szemináriumok a sörözőteraszon, programokkal teli hétköznap esték, közös mozizások, tanulós kollégiumi hétvégék, környékbeli kiruccanások, kirándulások. És négy-öt évig egymásra utaltság. A presszókban, a szórakozóhelyeken, a kiállításokon, a boltokban, a piacon, az állomáson és az utcán lépten-nyomon főiskolásbandákba botlott az ember, most hol vannak a fiatalok?
- Nem állíthatja senki, hogy ne lenne beágyazódva a régióba az ELTE Savaria Egyetemi Központ, a diákjaink és az oktatóink ott vannak szinte minden kulturális, társadalmi és sporteseményen, és nem csupán szórakoznak. Ezzel egy mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen
presztízs lett hozzánk bejönni, presztízs lett velünk együttműködni.
Sokat dolgoztunk azon, hogy kialakítsuk ezeket a kapcsolatokat, és ez azt eredményezte, hogy most már mások keresik velünk az együttműködést - fogalmazott Lenkai Nóra rektori biztos. Elmondta azt is, végsősoron az a céljuk, hogy a régióban maradjanak az itt végzett fiatalok, és egy életutat kínáljanak számukra.
Tény, hogy ezzel a stratégiával igen szerteágazó kapcsolatrendszere alakulhat ki a térségben egy hallgatónak már a diploma megszerzése előtt, ami nem hátrány, amikor munkát keres. A hétköznapjaikban persze ez sok idejüket leköti, de eleve a tanulás is időigényes, a többség ezt komolyan veszi. Lenkai Nóra úgy látja, egy mai egyetemista sokkal több időt áldoz a szabadidejéből a tudományos előmenetelére vagy sportra, mint korábban, ez az Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról elhozott eredményeken is látszik. De ami még szembetűnőbb:
szinte mindannyian dolgoznak a suli mellett.
Albérlet, megélhetés, utazás, nagy tervek: minden pénzbe kerül, és a hallgatók zöme részt is vesz a források előteremtésében. Ilyenkor szintén nem látjuk őket a városban.
Az ELTE SEK 2100 hallgatójából nagyjából 400-an kollégisták, nekik megvan a maguk kis világa. Azt mondják, nincs a városban olyan szórakozóhely, ami ezt a korosztályt szólítaná meg, így saját maguknak szerveznek bulikat a hallgatók - erről már Góczán Pál, a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) helyi képviseletének koordinátora beszélt. - Nálunk a kollégiumban a hátsó udvar az igaz közösségi tér. Kiülünk, beszélgetünk, előfordul, hogy valaki hangszeren játszik, mint egy tábortűznél, de a szobákban is zajlik az élet, sokszor együtt nézünk meccset. A pingpongasztal és a dartstábla is egy fix pont. Nagy előnye ennek a közösségnek, hogy viszonylag kicsik vagyunk, mindenki ismer mindenkit - mesélte Góczán Pál, aki szerint
az együtt eltöltött idő a lényeg, nem a hely, ahol vannak.
Nekik elég egy házi lábtengó- vagy röplabdabajnokság, netán egy főzőverseny, ha programra vágynak, ezért még hétvégén is hajlandóak itt maradni. Hozzátette, nem véletlen, hogy nem a város utcáit járják szabadidejükben.
- Péntekenként megesik, hogy ha nincs óránk, elmegyünk együtt ebédelni, de nem sűrűn. Inkább magunknak szervezünk programokat és a boltban vásárolunk, mert így olcsóbban megússzuk. Ha bemegyünk a városba, akkor sokkal több pénzt költünk, mivel minden egyre drágább. Általában keddenként szoktunk összejönni, de marad a kollégium, mert bárhová is ülünk be iszogatni, beszélgetni, nagyon sokba kerül. A hallgatók többségének pénztárcája pedig ehhez vékony. Most már arra helyezzük a hangsúlyt, hogy együtt legyünk - fogalmazott a koordinátor, aki megjegyezte azt is: azért van egy réteg az egyetemisták között is, amely gyakran mozdul ki, többet tud költeni. S hogy mi hiányzik a városból a mai fiataloknak? - Olyan programok, amelyek a mi korosztályunkhoz szólnak. A szórakozóhelyeken a középiskolások buliznak, a városi rendezvények az idősebbeket szólítják meg.
Mi, a 20 és 25 év közöttiek, valahogy ki vagyunk hagyva
- így érzik az egyetemisták. - Talán most először volt olyan buli, ami minket is érdekelt, a Haladás Sportkomplexumban megtartott koncert, de ilyen nagyon ritkán van - fűzte hozzá.
Ne felejtsük el: a Covid-járvány alatt volt egy-két olyan évfolyam, amelyen nem is ismerték egymást a hallgatók, így pedig nehéz szoros közösségeket építeni. Ez az első olyan év, hallottuk, amikor komoly pezsgés indult az ELTE SEK-en, és ez reménykeltő.
