- 2021 tavaszán, röviddel a sajnálatos háború kitörése után a nardai önkormányzat úgy döntött, hogy adománygyűjtést szervez a kárpátaljai magyarság megsegítésére - avatott be a részletekbe dr. Glavanics Krisztina polgármester asszony. Kezdeményezésünkhöz csatlakoztak Bucsu, Nárai, Balogunyom és a Pinka menti falvak önkormányzatai, valamint Zdravko Gasparič horvát nemzetiségű, Ausztriában élő plébános. Nekünk, nardaiaknak már volt egy korábbi, tízéves kapcsolatunk Csongoron Nagy Sándor úr személyében, akivel sikerült felvenni a kontaktust. Hat kisbuszra való adományt gyűjtöttünk össze, amit el is vittünk Kárpátaljára. Mivel Magyarországról mi vittük ide a legelső segélyszállítmányt, ezért a nagydobronyi kistérség vezetői a mostani meghívással fejezték ki köszönetüket.
- Kétnapos utunk során Csongor, Kisdobrony, Tiszaágtelek és Dimicső települések elöljáróival és ezek közös polgármesterével, Nagy Ferenccel találkoztunk - vette át a szót Gál Sándor, Bucsu első embere. Ezek a falvak húsz kilométerre vannak a határtól. Vendéglátóink úgy fogalmaztak, hogy a számos nehézség közül a legrosszabb a bizonytalanság. Bár a térség 1500 kilométerre fekszik Kijevtől, s még távolabb a frontvonaltól, ezért közvetlen háborús eseményeket, rakétabecsapódásokat és más harci cselekményeket nem élnek meg, de a légiriadók rájuk is vonatkoznak. Amint elindul egy rakéta vagy felszáll egy harci repülő, azonnal az óvóhelyekre kell vonulnia mindenkinek. S ez akár naponta háromszor is előfordulhat. Megmutattak nekünk egy olyan óvóhelyet, ahol iskolásoknak alakítottak ki tantermet. Elmondták, hogy a gyerekek nagyon fegyelmezettek, amúgy az óvóhelyeken 48 órára elegendő élelmiszert halmoztak fel, van szociális helyiség és minden más szükséges eszköz is. Bár a pedagógusok igyekeznek elterelni a kicsik figyelmét, ennek ellenére nehéz ezzel a helyzettel együtt élni. Szívszorító volt látni a kis székeket és padokat.
- Sokat hallani Magyarországon az ún. kényszersorozásokról.
- Igen, miután a kárpátaljaiak is ukrán állampolgárok, így rájuk is vonatkoznak a hatályos törvények. A férfiak 18-tól 60 éves korig bármikor behívhatóak a hadseregbe, kivéve a háromgyermekes családapákat. Az más kérdés, hogy ezt mindig betartják-e? Partnereink elmondták, hogy itt is a bizonytalanság a legrosszabb, hiszen bármikor érkezhet - az egyáltalán nem várt - behívóparancs, tehát állandó stresszhelyzetben élnek. Ilyen viszonyok között szerintem rendkívül figyelemreméltó, hogy senki nem hagyja el a szülőföldjét. Vendéglátóink egy nagyon szép kulturális estet szerveztek tiszteletünkre, amely után számos fiatallal beszélgettünk, akik valamennyien megerősítették, hogy őket minden ide köti. Személyes felelősséget éreznek Kárpátaljáért, ugyanis tudják, hogyha elhagynák a szülőföldet, akkor az egyben a magyarság ezeréves ittlétének végét jelentené.
- Polgármester Úr! Az utcákon járva mi tapasztalható a háborús helyzetből?
- Az üzletek, boltok ellátottságán nem érzékelhető a háború, bár elmondták nekünk, hogy a konfliktus kirobbanásakor voltak ilyen nehézségek is. Ekkor ténylegesen életmentőek voltak azok az segélyszállítmányok, amelyek Magyarországról érkeztek. Ilyenek voltak a Pinka menti falvak, Nárai és Bucsu községek valamint a szombathelyi FIDESZ által gyűjtött adományok is. Mára szerencsére normalizálódott a helyzet e téren.
- Hogyan látják ott a Kárpátalján az egész orosz – ukrán konfliktust?
- Gyakorlatilag ugyanúgy, mint Magyarország kormánya. Nagyon vágynak már arra, hogy véget érjen a háború. Kárpátaljai magyar szempontból nézik a helyzetet és semmi mást nem szeretnének csak békét!
