Szinte összeér a tavalyi országgyűlési és a jövő évi helyhatósági választások kampánya, van-e lélegzetvételnyi ideje egy választókerületi elnöknek a kettő között?

Minden napunk mérlegre kerül a következő választáson, ebben az értelemben nincs. Ha félretesszük a kampányt, a parlamenti munka is komoly, huszáros tempóban folyt idén. Az elmúlt hetekben volt, hogy szinte mindennap reggel fél hattól este tízig dolgoztam, ilyen az év végi hajrá. Ez persze máshol is így van. Novemberben a kormány olyan mennyiségű törvényjavaslatot zúdított a parlamentre, amelynek a letárgyalása embert próbáló volt, tudniillik a törvényalkotási bizottság minden előterjesztést köteles megvitatni.

Nem volt könnyű ez az év sem, mégis: kiemelné a sikereket? Mi az, amiben ma jobban állunk, mint egy éve ilyenkor?

Az év elején az uniós szankciók következtében rendkívül magas volt az infláció, az energiahordozók áremelkedése beépült minden termékbe, erre nem voltak felkészülve a nemzetgazdaságok, a magyar sem.

Nagy siker, hogy év végére jóval 10 százalék alá csökkent az infláció, jobb eredmény ez, mint amit reméltünk.

Tavaly és idén is rekordévet zárt az ország a beáramló külföldi tőke tekintetében, ami 2022-ben 6,5 milliárd eurót tett ki, idén ennek a dupláját, 13 milliárd eurót. Összehasonlításképpen: év végén 10 milliárd eurót szabadított fel Magyarország számára az Európai Unió, ezt haladja meg tehát 3 milliárd euróval a külfölditőke-beáramlás. Jelentőségéről szólva el kell mondanom, hogy mindez munkahelyeket teremt, hozzájárul az exportnövekedéshez, természetesen a GDP-hez, és stabilizálja a hazai gazdaságot. Ez egyébként alapelv volt, már a pandémia alatt is:

a forrásokat nem munkanélküli segélyre tartalékoltuk, hanem beruházásokat ösztönöztünk, munkahelyeket őriztünk meg belőle.

Magyarországon még soha annyian nem dolgoztak, mint most, és ez óriási siker.

Nemrég a gyármentő program keretében támogatott szombathelyi vállalkozásokat a kormány. Ez miért fontos a térség számára?

Büszkeséggel töltött el, amikor Takács Balázst, a TDK Hungary Components Kft. ügyvezetőjét Budapesten a Külgazdasági és Külügyminisztériumban köszönthettem abból az alkalomból, hogy 1,5 milliárd forintos támogatást kapott a cég energetikai fejlesztésre. A tervezett beruházással az összes villamosenergia-igényének egyötödét termeli majd meg helyben a vállalat, amellyel

az ország - és a cég - energiafüggetlenségéhez, versenyképességéhez, a munkahelyek megőrzéséhez és a gyár bővülési esélyeinek javításához járulnak hozzá.

Szintén komoly támogatásban részesült a vármegye legnagyobb árbevételét produkáló cége, a Schaeffler Savaria Kft., amely kutatás-fejlesztésre fordítja majd az összeget. Fogalmazhatunk úgy, hogy év végével

ismét lendületet adott a szombathelyi gazdaságnak a kormány.

Ha már a gyármentésnél és a munkaerő kérdésénél tartunk, fontos döntések születtek az utolsó parlamenti héten, többek között elfogadta a Ház az idegenrendészeti törvényt. Részletezné, miért fontos ez?

Egyértelművé teszi, hogy Magyarországon az összes munkahely az itt élő magyar embereket illeti meg, elsőbbségük van egy meghirdetett állás betöltésekor. A határon túlról érkező vendégmunkások alkalmazásának is megvan a módja abban az esetben, ha az állásra nincs hazai jelentkező. Márpedig demográfiai és egyéb okok miatt ez gyakran előfordul manapság,

a magyar gazdaság fejlődik, bővül, ehhez pedig még több munkaerőre van szükség.

A vendégmunkás két évre hívható be az országba, itt-tartózkodása egy évvel meghosszabbítható, és ha ez is lejárt, napokon belül el kell hagynia Magyarországot.

Tisztázni kell, ez esetben nem illegális migránsokról beszélünk,

akik hívatlanul, engedély nélkül, gyakran erőszakos eszközökkel igyekeznek betörni az országba, és eszük ágában sincs dolgozni. Nézzük meg a német példát: alig tíz százalékuk vállalt munkát, ugyanakkor nőtt a bűnözés-, valamint a terrorveszély. Sőt, az Izrael és a Hamász közötti háború kitörése óta jelentős antiszemita tüntetéshullám is indult.

Az idő rácáfolt a kvótajavaslatra, a tapasztalat igazolta a magyar kormány álláspontját ezzel kapcsolatban.

Visszatérve az idegenrendészeti törvényre, a vendégmunkások csak dolgozni érkeznek az országba, nem hozhatják maguk után a családjukat, és ők is garantáltan távoznak az országból. Mindehhez igazodik az Alaptörvény módosítása is: ez rögzíti, hogy hiába születne a jövőben olyan nemzetközi szabályozás, amely kötelezővé tenné számunkra az ettől eltérő szándékkal érkezők befogadását, azt az Alkotmányunk kizárja.

Januártól új minisztérium jön létre: Navracsics Tibor vezeti majd a Területfejlesztési és Közigazgatási Minisztériumot. Ez mennyiben érinti egy települési önkormányzat kapcsolattartását a kormánnyal?

A területfejlesztési ügyek révén természetesen kapcsolatban lesz ez a minisztérium az önkormányzatokkal, ugyanakkor a közigazgatás mint állami feladat szintén ezt feltételezi majd. Navracsics Tibor a kormány egyik legtapasztaltabb tagja, a területfejlesztés mellett vezette már a külügyi és az igazságügyi tárcát, és volt uniós biztos is. A változás az önkormányzatok, és kifejezetten Szombathely oldaláról nézve sem jelent mást, mint hogy

az eddigiekhez hasonlóan megmarad a jó kapcsolat a kormányzati és a helyhatósági szint között.

A fejlesztési lehetőségeket a kormány igyekszik objektív mércével mérni, és pártállásra való tekintet nélkül biztosítani az egyes településeknek.

A parlamenti munkában most szünet következik, Ön is az ünnepre készül. Lesz-e valami rendhagyó idén a család programjában?

Akárcsak máskor, idén is családi körben ünnepelünk, de karácsony után egy hagyományos felsőcsatári disznóölésre kaptam meghívást Konczér Ádám barátomtól, aki húsfeldolgozással foglalkozik. Egy igazi, jó hangulatú horvát disznóölésnek ígérkezik, várom, hogy megkapjam a munkabeosztást, és megtudjam, mi lesz a feladatom, én készen állok. Nagyon régen volt részem már ilyen programban, de nem idegen tőlem mindez. 

Hagyomány volt a családjában?

Igen, hiszen disznókat hizlaltunk otthon, ez a gyerekkori teleket idézi számomra! Az udvaron vágtuk le és dolgoztuk fel a disznót.

Ahogy ma, úgy akkor is inkább már közösségteremtő ereje volt mindennek,

a boltban lehetett húst kapni, mégis ragaszkodtunk ehhez a hagyományhoz. Vicces esetek is eszembe jutnak: a nagyszüleim házának udvarán történt, hogy megszúrták a disznót, de szegény óriási energiákat mozgósítva kiugrott a fogók kezéből, és elkezdett szaladgálni a ház körül, amíg csak bírt. Elfolyt az összes vér, így hát nagyapám cifra szavak kíséretében elment az akkor még működő vágóhídra, és onnan próbált alapanyagot szerezni a véres hurkához. Arra is emlékszem 1967-ből, amikor szintén disznóölés volt a házunknál, hogy a befagyott Csónakázótavon csúszkáltunk, korcsolyáztunk. Igen ám, de jött néhány nagyobb fiú, és kitalálták, hogy fogjunk halat, majd a két tó közötti zubogó részen, ahol sosem fagyott be rendesen a víz, egyikük rácsapott egy fejszével a jégre. Voltunk vagy húszan, és

most is előttem van, ahogy megreped körülöttünk a felszín, majd elmerülünk a jeges vízben.

Hétéves voltam, nehéz bakancs és sok ruha volt rajtam, de kijutottam a szélére, és emlékszem, féltem, hogy a jég alá kerülök. Draskovics Gyuszi barátom volt az, aki hasra feküdt a jégen, és egy botot nyújtott felém, aztán kihúzott. Közben otthon disznóölés volt, fel sem tűnt, hogy nem vagyunk ott, és nem is mertünk egy darabig hazamenni a bátyámmal, aztán mégis hazamerészkedtünk. Az anyám sírva fakadt, és gyorsan bedugott minket a fürdőkádba. Hozzáteszem, semmi bajunk nem lett, egy nátha sem.

Néhány nap, és itt a karácsony. Együtt lesz a család?

Igen, két saját és két nevelt lányomat, illetve családjukat várjuk haza. A kis unokámnak a nyári állatkerti látogatásunk alkalmával nagyon megtetszettek a tevék, így őt a Jézuska egy hatalmas puputevével lepi meg, kíváncsi vagyok, hogy mit szól majd hozzá!