Amikor 2019 decemberében átvette a Haladás irányítását, úgy nyilatkozott, hogy „olyan ügyvezetőre volt szükség, akit a városvezetés, a játékosok és a szurkolók is elfogadnak, és nem támadható”. A számításai szerint alakult az elmúlt bő egy év?
Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, de kicsit egyszerűbbre számítottam, mint amit kaptam. A városházán valóban ismerek mindenkit, ennek ellenére nagyon sok támadást kaptam a részükről, de nemcsak onnan, hanem más helyekről is, így az tisztán látszik, hogy az ember teljesen jót tenni nem tud. Ahhoz képest, hogy onnan indultunk, hogy megszűnés közeli állapot volt a Haladásnál, sikeres egy évet tudhatunk magunk mögött, mert jelenleg van egy, az NB II-es élmezőny végén, középmezőny elején álló csapatunk, nézőink is szép számban voltak a vírushelyzet miatti zárt kapuig, emellett az anyagi helyzetünket is stabilizáltuk, így mondhatom, hogy jó irányt vett a Haladás.
Ha ma jönne a felkérés az ügyvezetői posztra, ugyanúgy elvállalná?
Persze. Minden cégemet leállítottam, jelenleg a nap 24 órájában a Haladás sikeréért dolgozom, de ezt máshogy nem is lehet csinálni. Nagyon kevesen vagyunk, minimális létszámmal működik a klub, így ha kell, akkor én gépelek, tárgyalok vagy éppen fénymásolok. A legnagyobb feladatom természetesen a támogatók, szponzorok megkeresése, valamint a játékosokkal való tárgyalás, ezt másodállásban nem tudnám csinálni.
Korábban említette, hogy érkezésekor a játékosok szinte menekültek volna Szombathelyről, a szurkolók tüntettek a csapat ellen. Ez mennyit változott azóta?
Felvázoltunk egy jövőképet a játékosoknak, hogy miért érdemes Szombathelyen maradni. A költségvetésünk az NB II utolsó harmadában van, és ezzel nem mondtam sokat, de ha a játékosainkat és a partnereinket percre pontosan kifizetjük, akkor így is vonzó lehetőség lehet egy játékosnak a Haladás. Ezeket az elején még nehezen hitték el, de segített az, hogy sikerült egy olyan edzőt találnunk, aki elhitette velük, hogy érdemes itt maradni, tudta motiválni őket.
Nyáron már szinte mindenkivel könnyű volt megegyezni, sőt inkább már jönni akartak, csak az anyagi korlátok behatárolják az igazolásainkat. Ez igaz volt télen is: nagyon sok volt szombathelyi játékos szeretett volna visszajönni, valamint a szurkolók is várták volna őket, de nem tudok akkora fizetéseket adni, amekkorákat ők kértek. Én egy hónapra látok előre, így nem mehetek bele nagy ígérgetésekbe.
Van fizetési sapka Szombathelyen?
Igen, van egy összeg, ami fölé semmilyen esetre sem megyünk. A volt válogatott vagy bajnok játékosok keresik a legtöbbet, utána jönnek a többiek, az akadémista fiatalok pedig a legkevesebbet, de szerintem 18-19 évesen ők sem panaszkodhatnak. A jelenleginél többet viszont nem tudok, és nem is akarok fizetni.
Talán még most sincs teljesen reménytelen távolságra a Haladás a feljutást érő második helyről. Ha odakerülne a klub, tudná vállalni az NB I-et, vagy nem engedné meg a költségvetése?
Ezen nem múlna, mert amilyen összeget jelenleg kapunk az MLSZ-től, annak az NB I-ben a két és félszeresét fizeti a szövetség alanyi jogon, azzal már rendben is lennénk. Az indulás nem múlna ezen, de igazolni akkor sem tudnánk nagy pénzű futballistákat, bár a Budafok és a Paks példája is mutatja, hogy jó magyar futballistákkal is helyt lehet állni az NB I-ben. A Haladás mindig akkor volt jó, amikor a keret zömét szombathelyiek alkották, és meg lehet nézni, a jelenlegi csapatunk 80%-a most is szombathelyi, vagy szombathelyi kötődésű.
Néhány éve arról lehetett hallani, hogy a megszűnés szélén áll a Haladás. Ez valós veszély volt?
Igen, elsősorban annak köszönhetően, hogy az NB I-ben a vége felé már rengeteg volt a légiós, akik vitték a pénzt, viszont nem hozták a teljesítményt. Ezáltal a klub nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe került, most viszont ezzel a szerény költségvetésünkkel stabilnak mondható.
Látható, hogy rendre a nagy múltú kluboknak is nagy erőfeszítésbe és évekbe telik visszajutni az NB I-be. A Haladásnál reálisan nézve hány év kellhet ahhoz, hogy újra NB I-ről beszélhessünk?
Ez lehet már idén, jövőre, vagy öt év múlva is. Kellene egy főtámogató és egy olyan anyagi stabilitás, ami hosszú távra enged tervezni. Amíg ez a helyzet, addig az akadémiáról felhozzuk a 17-18-19 éves futballistákat, beépítjük őket a csapatba, és próbálunk velük is sikeresek lenni. Vannak tehetségeink most is, de ők még hullámzó teljesítményt nyújtanak, nem lehet elvárni tőlük, hogy a hátukon vigyék a csapatot, ezért kellenének rutinosabbak is. A vírus is közbeszólt, az ősz végén volt, hogy 13 játékossal mentünk el egy meccsre, igaz, hogy mi nem panaszkodtunk, és más klubokkal ellentétben nem kértünk halasztást.
A Haladás költségvetésén mekkorát vágott a koronavírus?
A legnagyobb költséget a PCR-tesztek jelentik, csak ezeket nézve már jóval tízmillió forint felett vagyunk, ami a mi költségvetésünk jelentős százalékát adja ki, ráadásul ezzel a költséggel senki nem kalkulált. Ha több meccsed van egy héten, akkor mindegyik előtt tesztelni kell 25-30 embert, még azokat is, akik már megkapták az oltást vagy már átestek a fertőzésen. A nézők tekintetében ha 2500 felett van a számuk, az már bevételt hoz a klubnak, de nemcsak a jegyek miatt fájó a zárt kapu, hanem így szponzort is nehezebb találni, kevésbé éri meg reklámozni egy üres stadionban.
A szponzorok hiányát már többször említette. Mi lehet az oka, hogy nem áll be a klub mögé egy nagy vagy több kisebb támogató?
Erre én is keresem a választ. Szentül hittem, hogy egy év alatt fogunk találni olyan szponzort, amely döntő szerepet vállal majd a Haladásban.
Nagyon sok gazdag ember, jól menő cég van Vas megyében, akik különböző indokokkal utasítottak el, de erőszakkal senkit nem lehet támogatásra bírni. Az egyik legnagyobb szombathelyi cég például az ország másik felében lévő klubot támogatja, itt meg évek óta senkinek nem ad pénzt, jó kérdés, hogy miért.
Itt minden adott lenne, van sok nézőnk, egy szerethető csapatunk, egy gyönyörű stadionunk és egy kiváló akadémiánk sok tehetséges fiatallal, mégsem támogatnak minket – hogy ennek személyi okai vannak, vagy egyszerűen túl messze vagyunk Budapesttől, azt nem tudom.
Nem hiányzik egy helyi legenda a Haladás klubvezetéséből? A közelmúltban visszavonult Király Gábor és Halmosi Péter jelenleg nincs az egyesületnél, pedig több esetben láttunk már példát arra, hogy egy visszavonult helyi ikon például sportigazgatóként folytatja.
A Haladásnál megbecsüljük a múlt nagyjait, de ez nem ilyen egyszerű kérdés. Király és Halmosi is nemrég fejezte be a pályafutását, Gábornak van egy saját futballegyesülete, ahol sok futballistával, fiatallal dolgoznak, most építenek egy rehabilitációs központot is, emellett külföldre jár, előadásokat tart, rengeteg dolgot csinál.
Többször próbáltam kérni Gábort, hogy segítsen a Haladásnak, de egyelőre nem találtuk a közös pontot. Ennek ellenére vele és Halmosi Péterrel is számolnánk hosszú távon, de ehhez is kell a stabil anyagi háttér, mert jelenleg nem tudok felvenni embereket a Haladáshoz. Király Gábor 108-szoros válogatott, biztosan sok kapu megnyílna, ha a Haladásnak segítene, de Gábor egyelőre a saját bázisát erősíti és fejleszti.
Amióta Ön a Haladás ügyvezetője, Mátyus János a csapat vezetőedzője. Milyen vele a közös munka?
A Haladás nagyon sok edzőt elfogyasztott az elmúlt években, 14 éve vagyok tulajdonos, ugyanennyi edző megfordult itt azóta, de ez nem azt jelenti, hogy mind rossz edzők voltak, hanem vagy nem passzoltak a csapathoz, vagy a játékosok nem szerették őket, és az edzőtől mindig könnyebb megszabadulni, mint a fél kerettől. Hozzáteszem, ez is megváltozhatna, mert ha lenne egy erős szponzor, akkor a játékosok között is jobban lehetne tisztogatni. Most jó az összhang, nincsenek klikkek, nincsenek olyan fizetésbeli különbségek sem, ami feszültséget szülhet.
Nem árt, ha a játékosok felnéznek az edzőre, és nemcsak azért, mert két méter magas, hanem mert van mögötte egy komoly játékos-pályafutás, ami alapján elhiszik, hogy amit ő mond, azt meg lehet csinálni.
Jánossal egy év alatt sokat léptünk előre, de bízom benne, hogy tudása csúcsát még nem mutatta meg, és még sokat fejlődik vele a csapat. A stáb szakmai kérdésekben tőlünk szabad kezet kap, sosem szóltam bele az összeállításba, és biztos vagyok benne, hogy az elődeim sem. Én minden tervüket, ötletüket támogatom, aztán vagy sikerül megvalósítaniuk, vagy nem.
Egy igazolásnál viszont bizonyára az ügyvezetőé az utolsó szó.
Az edző megmondja, hogy kit és milyen posztra szeretne, én meg azt, hogy van-e rá pénz. Most télen is tudtak volna hozni több játékost, de hallottuk a fizetési igényeiket is, amik nem voltak alacsonyak. Ráadásul kötöttünk profi szerződéseket akadémistákkal is, és ők is pénzbe kerülnek – nemcsak azt kell nézni, hogy hárman mentek, és csak egy játékos jött, hanem fiatalokat is hoztunk fel. Ezáltal a Haladás fizetéskerete elérte a felső plafont.
Korábban említette, hogy az önkormányzattal finoman szólva sem harmonikus a viszony. Ezen a téren jelenleg mi a helyzet?
Most semlegesnek mondanám. Volt, amikor komolyabban harcoltunk, volt, amikor kevésbé; kineveztek a komplexum élére egy olyan embert, aki folyamatosan támadott minket, őt most, hála istennek, leváltották. Azért nem értettem a városvezetést, mert a megye legnépszerűbb csapata a Haladás, akkor is, ha most az NB II-ben van. Ezáltal a klub a legnagyobb hordozója a város nevének, és ennek megfelelően kéne kezelni az egyesületet. Itt nem baloldaliakról és jobboldaliakról, hanem a nézőkről van szó, de mivel a sportkomplexum állami kézbe került, a csatáink egy része – úgy tűnik – megszűnik.
Korábban elárulta, hogy Supka Attila mennyit keresett a Haladásnál. Jelenleg milyen nagyságrendű fizetések vannak Szombathelyen?
Attila bérét azért árultam el, mert a közgyűlésen a tulajdonosok feltették ezt a kérdést, amire válaszolni kellett. Így került nyilvánosságra, ami nem szokásos, és nem is tartozik a nyilvánosságra az edzők és játékosok fizetése. A Haladásnál szerintem nem magasak a fizetések, és amikor hallom, hogy más csapatokhoz mennyiért mennek el játékosok, nagyokat nézek. Ha valakinek csak ez számít, akkor odaigazol, ha számít a közönség, a múlt és az a jövő, amit építünk, akkor vonzó lehetőség a Haladás.
Az Illés Akadémiát 8-10 évvel ezelőtt a legjobb hazai utánpótlásképző műhelyek közé sorolták, olyan játékosokat neveltek ki, mint Kovács István vagy Radó András. Az elmúlt években megtört valami?
Amikor 12-13 évvel ezelőtt megalakult az Illés Akadémia, még nagyon kevés volt az országban, így messziről is tudtak hozni játékosokat, említhetem például Ugrait, aki Békéscsabáról érkezett Szombathelyre. Utána máshol is felerősödött az akadémiai képzés, és már nem tudtunk annyira csemegézni, egyre inkább a helyi nevelésre kellett támaszkodni. Most, hogy régiókra van osztva az ország, nehéz bárkit is messzebbről idecsábítani, azt viszont jó látni, hogy más akadémiákról azért igazolnak hozzánk, mert itt könnyebb bekerülni a felnőtt csapatba. Míg máshol azt látják, hogy az első csapat tele van külföldiekkel, és maximum az NB II-es fiókcsapathoz mehetnek el, nálunk évi 2-4 fiatal felkerül a Haladás első csapatába.
Az nem csábít el sok fiatalt, hogy más akadémiák felnőtt csapatai az NB I-ben szerepelnek, a Haladás pedig csak az NB II-ben?
Itt legalább játszhatnak. Ahogy néztem a hétvégi kezdőket, a legtöbb csapatnál van két magyar a kezdőben, a többi pedig külföldi. Tudom, hogy már nem divat a klubhűség, és az is biztos, hogy máshol több fizetést tudnak ajánlani, akinek ez kell, az nyugodtan menjen oda, majd ülhet a kispadon, vagy játszhat az NB III-ban, ez is egy út, de úgy is kereshet majd sokat valaki, ha nálunk bemutatkozik, bizonyít, és majd kivásárolja egy klub. Én ezt gondolom normális útnak, de ha nem ezt választják a fiatalok, akkor a saját útjukat alakítják.
Melyik magyar klub modellje lehet példa a Haladás számára?
Mi a saját utunkat járjuk, de ha egy klubot kéne mondani, az MTK-t említeném, hiszen hozzájuk hasonlóan mi is a magyar fiatalok kinevelésében és beépítésében hiszünk, bár nekünk jóval szerényebbek a lehetőségeink. A fiatalok mellett a volt szombathelyiekre is építünk, visszahoztuk például Devecserit, Schimmert és Rácz Ferit, akiket máshol már leírtak, nálunk viszont bizonyítják, hogy még mindig jó futballisták.
Milyen a kapcsolat a szurkolókkal? Van velük rendszeres egyeztetés?
A magunk módján próbálunk folyamatosan egyeztetni a szurkolókkal. Tartottunk szurkolói ankétot, online sajtótájékoztatót, nyilvános a telefonszámom és az e-mail-címem, ha a Facebookon írnak nekem a szurkolók, ott is válaszolok, nyugodtan kérdezhetnek. Ezt vállaltam, bár lehet, nem kéne, sokszor azt látom, hogy mintha nem lehetne jót tenni, de hiszek abban, hogy a többségnek tetszik, amit csinálunk, hogy honnan és hová jutottunk. Tudom, hogy lehetne ezt is jobban csinálni, akartunk felvenni embert a szurkolókkal való kapcsolattartásra, de még nem sikerült, fejlődnünk kell ezen a téren is. Van, akiket sikerül meggyőzni, én mindig az általam ismert valóságot mondom el, ha elhiszik, elhiszik, ha nem, azzal nem tudok mit csinálni.
forrás: csakfoci.hu
fotó: vaol.hu/Unger Tamás
