Az üveges vitrinben 100 évesnél is idősebb, porcelánfejű babák sorakoznak, igazi gyűjtői példányok. Sokszor előfordul, hogy az örökösök nem akarják kidobni a nagymama dédelgetett régi kedvencét, és behozzák a Babaklinikához. Régen a Rákóczi úton, a Szent István körúton, a Blaha Lujza téren, de Debrecenben és Szegeden is volt babakészítő és -javító műhely. Mára egyedül a Múzeum körúti üzlet maradt meg - ezt mutatta be a divany.hu.

Nagymamája alapította a Babaklinikát

Judit egy negyvenéves babát ad át a tulajdonosának. A hölgy kislánya, az öt és fél éves Nóri barátnője édesanyjánál látta meg a régi babát, és neki ajándékozták a féltett kincset. Új testet és új szemet kapott, de Judit a ruháját is kimosta.

„Így ni, most már hazamehetsz” – mondja, miután ráadta a tiszta rugdalózót. De érkezik fiatal édesapa, matyó babával, amelynek letört a feje, és idősebb hölgy is, aki pontosan tudja, hogy 58 éves a baba, amelyet javíttatni hozott.

„Az édesapám vak volt, és nekem kellett elkísérnem egy gyógyüdülésre” – meséli a vevő.

Mindennap elmentünk egy bolt mellett, és én a kirakatban mindig megcsodáltam ezt a babát. Az édesapám azt ígérte, hogy ha szépen viselkedem, és eltelik a hat hét, akkor megkapom a babát.

Megtartotta a szavát; 1965 márciusában megvette nekem Vali babát.

Judit 1989 óta gyűjti a babákhoz fűződő történeteket, akkor lépett be a családi vállalkozásba. Egy éven át együtt dolgozott a nagymamájával és az édesanyjával, de a Babaklinika története sokkal régebben kezdődött. 

„Az ötvenes években még a Károly körúton működött egy babakészítő és -javító szövetkezet – meséli Barta Judit. Itt dolgozott a nagymamám is. Aztán amikor 56 után már kisiparosként lehetett vállalkozni, egy táskajavítóval karöltve kibérelték ezt a Múzeum körúti üzletet. Itt dolgozott a mama harminc éven át.”

A babajavítás köré több szakma is szerveződött

Judit édesanyja azonban nem a babajavításban képzelte el a jövőjét; vegyésztechnikus lett, és a tejiparban helyezkedett el. Judit és a húga sok finom joghurtot és desszertet kóstolhatott. A nagymamájuk azonban egyre betegesebb lett, és egyértelművé vált, hogy az üzletet át kell vennie valakinek.

„Édesanyám 1982-ben úgy ült be a műhelybe, hogy korábban fogalma nem volt, hogyan kell babát javítani – idézi fel Judit.

A mamától szépen megtanulta a fogásokat, amit aztán nekem is átadott.

Én sem ezzel indultam, de amikor látszott, hogy a nagymamám már nem sokáig lesz velünk, én is beálltam. Azt mondta anyukám, próbáljuk meg kisfőnök-nagyfőnök felállásban, hogy tudunk-e együtt dolgozni. És 2013-ig ketten voltunk itt együtt.”

RÉGEBBEN A BABAKÉSZÍTŐK KÖRÉ EGÉSZ IPARÁG SZERVEZŐDÖTT; VOLT BABAHAJKÉSZÍTŐ, CIPŐVARRÓ, PAPÍRMASÉ FEJ KÉSZÍTŐ.

ÁM EZEK A SZAKMÁK NEM HAGYOMÁNYOZÓDTAK TOVÁBB. MÁRA NINCSENEK ALKATRÉSZEK, MINDENT JUDITNAK KELL MEGOLDANIA.

„Akadnak donorbabák, amelyeket már nem lehet megjavítani, viszont egy-egy részüket fel tudom használni. És vannak, amelyeket én magam varrok; a lencsibabákat, a dióból készült apróságokat és a népviseletbe öltöztetett játékokat.”

Juditnak sok kedves babája van otthon, például Jutka, aki még az édesanyjáé volt, és őmiatta kapta a Judit nevet. 

A különleges szakmáról a teljes cikk a divany.hu-n olvasható.