– Nem mindegy, hogy milyen gondolattal, milyen meggyőződéssel éli egy ember az életét. Nem mindegy az, hogy mi van a szívében. Egy elbeszélés szerint egy húsokat szállító hűtőkamion éjjel érkezett meg az áruház elé, ahol ki kellett pakolni a szállított húsokat. A nagy sötétben a rakodás végén az egyik munkást véletlenül bezárták a hűtőkamionba. Reggel, amikor kinyitották a kamion rakterét, holtan találták a munkást, pedig a hűtés már nem volt bekapcsolva. Nem a hidegtől halt meg, hanem a gondolattól, a rémülettől, hogy meg fog fagyni – mondta a vaol.hu-nak.

– Ha valaki azt gondolja, hogy az élete végén a semmi várja, hogy végül minden, amit gondolt, amit létrehozott, az emberi kapcsolatai, az emlékei a semmi örvényébe hullanak, akkor

az ilyen ember szíve mélyén egy nagy sajgás, értelmetlenség érzés, a semmi fagyos szorítása van.

A megyés püspök Pilinszky János gondolatát – aki azt írta, hogy a modern világ szórakozóhelyei néha milyen mély rémületet, szomorúságot sugároznak – összevetette  egy régi római, pogány sírfelirattal, amely így szól:

„A semmiből a semmibe milyen hamar visszahullunk.”

– Ha valaki úgy gondolja, hogy a léte és az egész világ a semmiből a semmibe tart, a sötétségből a sötétségbe, akkor a szíve legmélyét is fájdalmas sötétség tölti be. Ha valaki úgy gondolja, hogy a vilgámindenségnek oka nincs, célja nincs, véletlenül keletkezett a világ, benne az élet és azután az emberi szellem, és éppolyan véletlenül és cél nélkül fog megsemmisülni, visszahullani a semmibe, akkor az illető lelke mélye is összeszorul. Minek építsen föl az ember sok-sok fáradsággal alkotásokat, emberi szeretetkapcsolatokat, ha a semminek építi, ha ezek hamarosan meg fognak semmisülni?

A húsvét örömhíre az, hogy a világnak és az emberi életnek van oka és van beteljesedése. Nem a semmiből a semmibe tart.

Az ámulatba ejtően szép és értelmes univerzum mögött egy végtelen szépség, bölcsesség rejtőzik. Őtőle jöttünk, és Hozzá térünk haza. Ahogyan Juhász Gyula írta a Szimpozionban: „Valahol lenni kell egy lakomának, / Hová hivatalos, kit idelenn / Halálba űzött az éhség, a bánat, / A reménytelen szerelem.”

Dr. Székely János C. S. Lewis híres angol írót is idézte, aki egy alkalommal azt mondta, hogy a mai fiatalokat igen gyakran egy nagyon korlátozott erkölcsre és életbölcsességre tanítják. Ha az életet hajózáshoz hasonlítanánk, akkor arra tanítják a fiatalokat, hogy hogyan tudnak úgy hajózni, hogy ne ütközzenek mások hajóiba. Legyenek toleránsak, ne ártsanak másoknak. Ez fontos, azonban kevés ahhoz, hogy az élet nagy hajózása jól sikerüljön a fiatal számára. Ehhez szükséges volna azt is elsajátítani, hogy hogyan tud a fiatal úgy hajózni, hogy a hajója ne süllyedjen el. Hogyan tud győzni a lehúzó erők, a lustaság, az önzés, a szenvedélyek felett. Hogyan tud úgy élni, hogy az élete hajója szépen, lendületesen tudjon siklani a vízen. Ám a jó hajózáshoz még ez sem elég. Ahhoz

azt is tudni kellene, hogy van-e kikötő, és merre van? Van-e célja az életemnek, és mi az?

A megyés püspök példatörténetet mesélt: egy 14 éves lány halt meg egy kórházban daganatos betegségben. Édesanyjának hagyott egy búcsúlevelet, amelyben többek között ezt írta: „Köszönöm, hogy gondoskodtál rólam, az ennivalóról, a ruháról, és annyi mindenről. De miért nem beszéltél nekem soha Istenről, soha arról, hogy mi az életünk értelme, és hogy jön-e valami a halál után? Ha ezt megtetted volna, most nem lenne annyira nehéz meghalnom.”

Egy másik történet szerint a francia televízió készített egy interjút egy fiatal lánnyal, aki születése óta béna volt, tolószékben töltötte a napjait. Nem tudott beszélni sem, egy laptopon keresztül válaszolt a kérdésekre. Azonban a lány egyáltalán nem volt megkeseredett. Az arca ragyogott, folyamatosan mosolygott. A riporternő egy idő után megkérdezte tőle: „Ennyire beteg, hogy tud mégis mosolyogni? Mi az öröme forrása, mi a titka?” A lány elgondolkodott, elmosolyodott, majd írni kezdett a laptopon. A kamera a laptop képernyőjére fókuszált, ahol egyetlen szó jelent meg:

„Alleluja!”

– Ez a húsvét üzenete – emelte ki a püspök. –  Mennyire más volna a világ, ha az emberiség befogadná ezt a jó hírt! Nem a mennyiségi növekedésre törekedne akkor, nem a pénz, a hatalom, az élvezet maximalizálására törekedne, hanem

minőségi növekedést keresne, a kapcsolatokban, művészetben, tudásban, emberségben való gazdagodást.

Nem ebből a véges anyagi létből akarna görcsösen minél többet kifacsarni, hanem az örökkévalóság igézetében élne, bizalommal, nyitott tenyérrel.

Kétezer évvel ezelőtt – Krisztus kereszthalálában és a halál felett aratott győzelmében – beragyogott az emberiség történelmébe az Örök, Teremtő Isten fénye. Az élet forrása fakadt fel Krisztus által, amelyből azóta is meríthetünk.

Ez a húsvéti fény döntőbb módon befolyásolta az emberiség történelmét, mint bármi más.

Nagyobb hatással volt a világtörténelemre, mint Julius Caesar vagy Napóleon győztes csatái, mint a Fuggerek vagyona, mint Arkhimédész vagy Newton tudománya. Ez a szelíd fényesség erősebb minden emberi szörnyűségnél, háborúnál, gyűlöletnél, vakságnál.

– A történelmet igazából, a mélyben nem a pénz és nem a győztes csaták irányítják – hangsúlyozta Székely János. – Ahogyan a Jelenések könyve írja: a gyönge Bárány erősebb, mint a hatalmasnak tűnő nagy Vadállat, mint bármely földi birodalom. Mi keresztények a Bárány követői vagyunk. Nem vagyont gyűjtünk, nem luxusnyaralásokban keressük a boldogságot, nem fegyverekkel akarjuk elhozni az igazabb világot, hanem igyekszünk segíteni a szegényt, iskolákat hozunk létre és kultúrát teremtünk, szeretetközösségeket építünk és Isten közelébe vezetünk mindenkit, akinek a szíve nyitott a Vele való találkozásra.

A húsvét a legnagyobb ünnepünk, a halál és a sötétség felett győztes élet ünnepe. Minden más ünnep ebből meríti a fényét.

Aki húsvétkor nem tud ünnepelni, annak nincs igazán felhőtlen ünnepe, annak a lelkében a sötétségé az utolsó szó.

Magyarország az egyetlen ország a világon Olaszországon kívül, ahová Ferenc pápa egynél többször ellátogat. Mutatja ez a tény

Ferenc pápa gondolkodásmódját, nyitottságát a magyar nép felé.

Ő nem sémák szerint gondolkodik, nem úgy, ahogyan a világsajtó ezt sulykolja. Amikor Habsburg Edvárd, Magyarország szentszéki nagykövete köszöntötte a szentatyát, ő azt mondta: „A magyarok hősök.” Ismeri a történelmünk sok küzdelmét, hősiességét. Kitörölhetetlen emlék a számára a Bue­nos Airesben megismert magyar nővérek példája, vagy az egyik magyar jezsuita rendtárásának, Jálics Ferencnek az életútja, a vele való kapcsolat. Szintén nagy nyomot hagyott benne a Csíksomlyón bemutatott szentmise, a rengeteg zarándok látványa, és az Eucharisztikus Kongresszus élménye Budapesten.

Fogadjuk szeretettel, imádsággal Szent Péter apostol mai utódát, aki a mai világban hatalmas erejű prófétai hang, mely a szegényekért, a békéért, a teremtett világ megóvásáért, egy igazságosabb gazdasági rendszerért, a mennyiségi gyarapodás helyett az Istenben és a szeretetben való gazdagodásért kiált. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónak és családjuknak, szeretteiknek is áldott, kegyelemben gazdag húsvétot! – fogalmazott Dr. Székely János.