Egy energikus férfi suhan kerékpáron, majd jókedvűen köszönti nővérét. Rájuk nézve nem is gondolnánk, hogy hat évvel ezelőtt egymás mellett feküdtek egy kórteremben - írja cikkében a ripost.hu. Pozitív hozzáállásuk nem árulkodik az évekig tartó szenvedésről és küzdelemről, amin keresztülmentek. Pedig a történetük korántsem volt egyszerű. Klára nagylelkűségének köszönhetően azonban ez már a múlt. Mégsem akarják, hogy a feledés homályába vesszen, hiszen a tapasztalataikkal másoknak is erőt adhatnak.

A sors mintha a kezdetektől fogva megüzente volna, hogy a testvérpár élete különös módon összefonódik majd. Kezdjük ott, hogy Mezei Klára és Gergő, ugyan négy év különbséggel, de

pontosan ugyanazon a napon jöttek világra, ami már önmagában sorszerű.

"Tisztán emlékszem, a negyedik születésnapom volt és a nagymamám mondta, hogy megszületett a testvérem – idézi fel Klára. – Kiderült, hogy az öcsém vesebetegséggel jött a világra. Ezt követően csak foszlányok maradtak meg arról, hogy szinte mindig kórházban vagyunk. A klinika volt a gyerekkorom egyik meghatározó élettere. Gergőt többször műtötték és sokszor mentünk éjszaka az ügyeletre. Az egyik beavatkozás során megsérült a légcsöve, ezért gyakran befulladt."

Így teltek a napok egészen 17 éves koráig. Akkor volt egy jelentősebb fordulópont a család életében.

Mondhatjuk, hogy a 18. születésnapomra kaptam egy új vesét. Akkor először kinyílt a világ. Fiatal felnőtt voltam, addig sok lehetőségtől elválasztva, amit szívesen megéltem volna. Nem mehettem oda, ahova csak vágytam és az iskolából is gyakran hiányoztam. Ezt követően azonban még egészségesebb és boldogabb akartam lenni, ezért amint lehetőségem adódott sportolni, futni és bringázni kezdtem.

A szervátültetésnek köszönhetően sokat utaztam és tapasztaltam

 – folytatja Gergő.

Gergő csatlakozott a Magyar Szervátültetettek Szövetségéhez. Első nemzetközi versenye a 2008-as Európa-bajnokság volt, ahonnan több ezüst mellett egy aranyéremmel tért haza futó és országúti kerékpár számokban.

Később azonban a kapott vese működése leállt, ezért életmentővé vált számára a dialízis.

"Az átültetett szervek élettartamát nehéz megjósolni – veszi vissza a szót Klára. – Van, amelyik csak néhány hétig működik, de van, amelyik akár hosszú évtizedekig. Gergőnél jóval kevesebbet jósoltak, mégis 10 évig funkcionált. Ezt követően sajnos olyan kilökődési reakció lépett fel, amit már nem lehetett visszafordítani. Ezért a dialízis elkerülhetetlenné vált, ami miatt gyakran fejfájása és rossz közérzete volt. Hiába tett meg mindent, hogy karbantartsa magát. Emlékszem, egyszer vettem neki egy koncertjegyet, de egész este a fejét fogta, olyan rosszul volt. Nem tudta élvezni a zenét, én pedig nem bírtam nézni a szenvedését."

A dialízis általában több mint négy órán át tart. Van, akinek az egész napja rámegy. Ráadásul hetente háromszor, volt, hogy négyszer kellett mennem, ami megviselt mentálisan. Nem tudtam több napra elutazni, hacsak nem sikerült vendégdialízisre eljutnom.

De hálás vagyok, hiszen, ha 50 évvel korábban születek, akkor nem lett volna lehetőség arra, hogy ezzel megmentsék az életem

– teszi hozzá Gergő.

A sportoló akkor még nem sejthette, hogy a kilátástalanságból való kiutat a testvérének köszönheti majd végül.

"Néha bejártam Gergőhöz – emlékszik vissza Klára. – Rosszul viselem a kórházi körülményeket, a vér látványát. Láttam őt géphez kötve, ami az életben maradásához szükséges, a rossz hangulatot, a fájdalmakat, amiket átélt. Eldöntöttem, hogy ha tehetem, véget vetek ennek. Mikor először szerettem volna felajánlani a vesémet és elkezdeni az ehhez szükséges keresztpróbát,

elutasítottak, mondván, hogy fiatal nő vagyok, aki még nem szült.

Egy darabig beletörődtem, de telt az idő és nem történt semmi. Gergő évekig hiába várt vesére, amikor azt mondtam, hogy ezt nem hagyom annyiban, ha kell, átmegyek a falon is és meglátjuk, mi lesz. Újra felszólaltam az ügyben, kértem, hogy próbáljuk meg.

Második alkalommal szó nélkül fogadtak.

Beláthatták, hogy nem lesz másik lehetőség. Kiderült, hogy valószínűleg egész Európában én voltam az egyetlen alkalmas donor a számára, ugyanis olyan ellenanyag-termelése volt, ami miatt szinte senkivel nem volt kompatibilis. Nálunk ez nem merült fel. Tökéletes volt a szövetazonosító HLA-egyezésünk, ami nagyon ritka."

Amikor megtudtam, hogy Klára felajánlja a veséjét, féltettem őt, de bíztam abban, hogy biztonságban lesz, és ha nem így kell lennie, akkor valahol elbukik a vizsgálat során, ha pedig megfelel, akkor minden rendben lesz. Így is történt

– sóhajt fel Gergő.

2017. november 2-án már mindketten a kórházban feküdtek. A tervek szerint október 31-én műtötték volna őket, végül pár nappal később történt meg a beavatkozás.

"November 1-jén hazamentünk, majd újra befeküdtünk. Akkor már minden könnyedebbnek tűnt, egy szobába kerültünk, és tudtam, mi után mi következik. Mondhatni túl voltunk a főpróbán. Amikor a műtét után reggel felkeltünk, bennem egy pillanatig sem volt kétség, hogy jó döntést hoztam.

Ha egy napot kellene választanom, amit újra átélhetek, akkor a műtét napja lenne az"

– emeli ki Klára.

Gergő a műtétet követően kivirult, ami óriási megnyugvást jelentett a család számára. A testvérpár kapcsolata még erősebbé vált a történtek hatására.

"Egy szabad élet lehetőségét kaptam azzal, hogy a nővérem odaadta a veséjét. Fantasztikus, hogy nem kell minden másnap dialízisen lennem. Újra utazhatok vagy akár több napra hazamehetek.

Sokszor elfelejtjük értékelni azt, ami a mindennapjaink természetes része. Ilyen az egészség és az, hogy elláthatjuk a hétköznapi feladatokat

 – hangsúlyozza a sportoló. 

Ami azonban a szervátültetést követően történt Gergővel, az szinte minden képzeletet felülmúlt.

Gergő hat éve kapott új, teljes életet. Elmondása szerint az azt megelőző időszakot nem kívánja senkinek, de a tapasztalatok erősebbé tették. Azóta igyekszik úgy tevékenykedni, hogy hasznos legyen, és minél több emberhez eljuttassa látásmódját. Szívesen tart motivációs előadásokat, volt, hogy hátrányos helyzetű gyerekek előtt beszélt.

Klára hozzá hasonlóan bátran mesél a történtekről, és igyekszik támogatni a leendő élődonorokat.

A sportoló mindennap hálával gondol nővérére, gyakran eszébe jut, amikor sikereket ér el. Abból pedig nincs hiány. A nemrég Kovács Pál-díjjal is kitüntetett többszörös bajnok számos megmérettetésen bizonyított már, mind országúti kerékpározásban, mind közép- és hosszútávfutásban remekel, de a váltó futószámokban is rendszeresen az éremszerző csapat tagja. 2022-ben három arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságán, Oxfordban. Majd 2023-ban a világ másik felén, az ausztráliai Perthben rendezett XXIV. Szervátültetettek Világjátékán ő maga két arany-, két ezüst- és két bronzéremmel gazdagodott. A magyar csapat pedig összesen 18 aranyérmet vihetett haza.

Jó érzés volt, hogy visszatérhettem abba a közegbe, ahol korábban otthon éreztem magam. Számomra ez a szervátültetettek közötti versenyzés.

Egy sportolónak sokat jelent, amikor a dobogó legtetejére állhat. A célom az, hogy inspiráljak másokat mindezzel az egészséges életmódra és arra, hogy merjék azt csinálni, amit szeretnek.

Gergő a jövőben is igyekszik minél több versenyen részt venni. Nyáron ismét szeretné Európa-bajokságon képviselni hazánkat, ezúttal Portugáliában. Klára pedig szívesen szurkol majd neki a lelátóról. Így volt ez egy korábbi versenyén is.

"Angliában volt az első megmérettetés, amin már az én vesémmel vett részt – zárja büszke mosollyal az arcán Klára. – Emlékszem, zuhogott az eső, bőrig áztunk, ő pedig nagyjából 60 km/órás sebességgel biciklizett a tükörvízszerű pályán. Fantasztikus érzés volt, hogy ez létrejöhetett. Az én részem is ott versenyzett vele. Csodával és hálával tekintek azóta szinte mindenre."

Kép: Zsigmond László