Kutyánkat ilyen jellegű zajokkal ne szilveszter éjszakáján ismertessük meg először.

Ha már belecsöppent a petárdázás kellős közepébe, a nem teljes mértékben behívható kutyát vegye pórázra, a képzettebb kutyát nem feltétlen szükséges megkötni.

Ha elfut kutyánk a petárda hangjára, hagyjuk - egy idő után meg fog állni. A gazdi legyen mindig nyugodt és tegyen úgy, mintha semmi nem történt volna. Kutyánk ezt gyorsan érzékelni fogja, visszajön és lehet folytatni a sétát. A további hanghatások már egyre kevésbé fogják zavarni a kutyát. Arra figyeljünk, hogy mi magunk ne vigyük túlzásba a féltést, egyszerűen simogassuk meg a kutyát, majd engedjük tovább szimatolni, sétálni stb.

A nyugodt magatartás még akkor is maradjon meg, ha kutyánk messzebbre futott, mint mi szerettük volna. Ne ijedjünk meg. Szép nyugodtan sétáljunk a kutya után. Próbáljuk meg behívni. Ha nem jön vissza kedvencünk, szépen sétáljunk arra, amerre elfutott. Észre fogja venni közeledésünket és nyugodt magatartásunkat. Az elején még kicsit félénk és, lehet, nem érti az egész jelenséget, de nyugodtságunk láttán gyorsan megnyugszik. A félősebb kutyát érdemes pórázra kötni, mert lehet, hogy hazafut, lehet, hogy átfut az úttesten. Ezt elkerülendő kössük meg, de viselkedésünk ekkor is legyen higgadt. Bátorítsuk, simogassuk meg a kutyát, és folytassuk a sétát.

Két kutyámat vittem le sétálni szilveszter estéjén, amikor petárdázás kezdődött. A fiatalabb, tapasztalatlan kutyám rögtön világgá szaladt. Egyszer csak megfordult, látta, hogy sem az idősebbik kutyám, sem én nem ijedtünk meg. Látszott rajta, hogy "töpreng". Aztán hirtelen hozzánk rohant. Gyorsan leképezte a helyzetet és a következő durrogtatásnál már a fejét sem emelte fel a szimatolásból. Ne féljünk bízni kutyánkban. Sokkal jobban érzékeli mozdulatainkat és sokszor gondolatainkat is, mint azt mi gazdik hinnénk.