Mikor májusban interjút készítettük Stekovics Gáspárral túlzás nélkül mondjuk, nem számítottunk arra, hogy ilyen kortalan és minőségi könyv készül majd abból a kéziratból, amiről nagy lelkesedéssel mesélt. Akkor az utolsó fázisában voltak a munkálatok, most végre a kezünk közé is vehettük a művet. Többek között egy budapesti és egy szigligeti debütálás után most végre a Weöres Sándor Színház falai között is bemutatták a fotókkal és személyes szövegrészletekkel tűzdelt könyvet.
Itt voltak az alanyai és tárgyai is a műnek – ahogy Bokányi Péter, az egy órás beszélgetés moderátora mondta, külön kiemelve Szyksznian Wanda és Budai Tamás grafikusokat és a „könyv gerincét” Stekovics Gáspárt. Bár Sándor György betegség miatt nem tudott jelen lenni, egy kivetítőn mégis ott volt, egyedi és utánozhatatlan stílusával mutatta be a könyvet.
Az este szereplői hozzátették Szigligetet főként két szempontból szerették meg: gyerekkori emlékeik és az alkotóházban töltött feledhetetlen élmények miatt. Mint mondták, inspirációt ad a hely, „itt valamit csinálni kell” érzés lengi be a házat. Steko az utolsó pillanatban fotózta le az Alkotóházat, nemrég felújították, most már nem ugyanaz a hely, ahol korábban generációk alkottak. Szép mementó ez a könyv egy ikonikus korszaknak.
Aztán jöttek az emlékek…Kiss Mari elmesélte, hogy Borsod megyei lányként neki nagy öröm volt a Balatonnál nyaralni még gyerekkorában, Szyksznian Wanda pedig megosztotta a vendégekkel azt a különleges élményét, mikor két hetet töltött többek között Örkény Istvánnal a szigligeti Alkotóházban.
De milyen könyv is ez valójában? Steko korábban így foglalta össze nekünk: „A Balatonra és annak egy csodálatos részletére, Szigligetre építettem fel a könyvet. Szeretett témám a hely, a portréim egy része is ott készült. Ez nem „tipikus” Balatonról szóló könyv, nem útikönyv. Nem akartam kommersz Balaton-könyvet csinálni. Írók, költők, képzőművészek, színészek és más alkotók portréi, és azok a tóhoz és a tájhoz vagy éppen fotóimhoz kötődő írásaik szerepelnek a Képpel/Írott/Táj-ban. A művészek írásain át adok valami pluszt a képekhez. Én festő vagyok, aki fotózik is és inkább festőként látok a géppel is.”
Képpel/Írott/Táj - a nagyon kifejező, külön és egyben is értelmezhető cím elnyerte a közönség tetszését. Szerkesztése, grafikája és a fotók összeválogatása teszi értékessé. Ez egy hosszúra nyújtott pillanat, amit oldalról oldalra lapozva elevenedik meg az olvasó előtt.
Persze felmerült a kérdés, miszerint várható-e folyatás? Stekovics Gáspár erre azt felelte sok filmmel és színházzal kapcsolatos fotója van még…
