Meglepődtünk, mikor a 2016-os SEK diáknapok programjában Oravecz Nóra előadást véltünk felfedezni. A féktelen fröccsivászat és ugrálhatnékot kielégítő koncertek gyűrűjében egy huszonhét éves csaj életfilozófiáját hallgatni kissé furcsa. Az is az volt, hogy csak tizennyolc érdeklődő volt kíváncsi rá, beleértve magunkat is, fotósostól, újságíróstól. Ettől eléggé bensőséges lett a beszélgetés, a díszterem melletti kis osztályteremben ültünk le, akár a jó gyerekek, szemben a krétaporos táblával, és figyeltünk. Aztán megjött ez a vonalfrufrus csaj, aki simán beleillene ide az egyetemre is, éppúgy néz ki, mint a fotókon, és épp azokat mondja, amiket blogol. Oravecz Nóra évek óta „jelenség” Magyarországon, sokan szeretik, sokan nem szeretik, de bárhogy érzünk iránta, az tény, hogy rendesen kitaposta a saját útját, amit hatvan percbe sűrítve eldarált nekünk.

De miért is ennyire menő Oravecz Nóra? Vagyis hogy lett a salgótarjáni lányból egy több mint 166 ezer lájkolóval bíró amolyan self-made girl? Persze meghallgattuk az élettörténetet a tökéletlen gyerekkorról, aztán az útkeresésről és az egyik napról a másikra élésről, de valójában nincs titok. Maximum a kitartása és a magabiztossága, ami az egyik fontos életfilozófiája is: bízzunk magunkban, hallgassunk a megérzéseinkre, néha a járatlan út a jó, nem a járt ésatöbbi… Nóra elárulta, hogy mindig érezte, más akar lenni, mint aki volt, aztán végül megtalálta a helyét az írásban. Már nyolc éve blogol és hamarosan megjelenik a hetedik könyve. De, hogy senki ne maradjon nagy és hangzatos mondatok nélkül kigyűjtöttünk öt klasszikust a szombathelyi előadásáról:

„Mindenkinek megvan az életében az az egy valami, amiért az emberek számára érdekes. Ezt kell megtalálni.”

„Próbáljátok ki titeket mi tesz boldoggá, mert addig amíg valakire folyton hallgattok, nem lesztek boldogok.”

„Soha ne dolgozzatok olyannal együtt, aki nem hisz abban, amit csináltok”

„A nagyon nagy dolgokat az életben nem feltétlenül egyedül kell elérnünk.”

„Saját magadat fogadd el olyannak, amilyen.”

Persze gondolkodhatunk azon, hogyan változtathatjuk meg az életünket, ahogy az előadás címe tarkarta, de mivel minden harmadik-negyedik mondani olyannyira sokatmondó volt, leragadtunk két lájtos klisé között félúton. Talán a kulcs mindenhez tényleg az, hogy higgyünk magunkban, a többi meg csak amúgy is hab az élet bazi nagy tortáján.