Az Iseum fényei már a parkolóból látszottak péntek este, a levegő fülledt volt, sokan gyülekeztek a bejáratnál. Régebben már itt beleakadtam több tucat húszas, harmincas, negyvenes ismerősömbe, most inkább az idősebb generáció tagjait véltem felfedezni. Gondolom az operaválogatás riaszthatta el őket, ez azért annyira nem könnyű műfaj. De lesz idén még más is, akkor talán majd jönnek.

Beljebb már elsőre szembetűnt a kisebb lelátó. Körülbelül egy harmaddal csökkentették az ülőhelyek számát, később megtudtam, ez négyszáz főt jelent. A lépcsőknél fotósok kis csoportja villogtatta a vakuját, ahogy minden évben. Közben vonult a nép, a hölgyek csinosban, az urak fessen, ahogy illik. A hangulat majdnem a megszokott volt.

A helyemre ülve felmértem a terepet: a színpad kisebb, rajta a Savaria Szimfonikus Zenekar művészeinek helyei, színes fényekben úszott az Iseum, közben teltek a sorok, de a kezdésig csak nem lett tele a nézőtér.

Aztán benépesült a színpad, nagy tapsot kaptak a zenészek, és a Kossuth-díjas Medveczky Ádám karmester is.

Működött a helyszín most is, az Iseum vaskos falai tolták vissza a közönségnek a nagy operaslágereket, meghitt pillanatok adták át a stafétát a lehengerlő daloknak.

Haja Zsolt

Mozart és Rossini mutatkozott be az első körben, aztán jött a többi ismert klasszikus: Donizetti, Bellini, Verdi, Giordano, Bizet, Delibes Lakmé, Gounod és Puccini többször is.

A nagy ámulásom közepette azonban zavart okozott az, hogy nagyjából a második dal után egy nagy pukkanás kíséretében kialudtak a díszfények, és nem volt hangosítás sem. Bár meg kell hagyni a Foki Dani produkciója közbeni bakit az énekes a lehető legprofibban kezelte, ment minden tovább, mintha semmi nem történt volna. A szünetben a zenészektől megtudtam azt is, hogy a csütörtöki főpróbán persze semmi gond nem volt a világítással. Most Murphy közbeszólt.

Nánási Helga 

A világítás a szünet után helyreállt, de a hangosítással azért voltak bajok, hol hangszórón hallottam az áriákat, hol élőben. Mindenesetre a kitűnő zenekar mellett Nánási Helga, Miksch Adrienn, Haja Zsolt, László Boldizsár és a szombathelyi Foki Dániel minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy az operagála tényleg jól sikerüljön.

Összességében viszont érezni lehetett, az idei Iseumi Játékok nyitóestje jóval középszerűbb a megszokottnál, és itt nem a zenekar produkciójára gondolok. Az idéi jóval alacsonyabb költségvetés vastagon rányomta a bélyegét a rendezvényre. Pedig ezek a nyári játékok éppúgy a Nyugat királynőjének ékkövei, mint az összes többi szombathelyi nagyrendezvény. Jobban meg kellene becsülni. Mert igenis van igény a minőségre.