Az autistákkal kapcsolatban rengeteg tévhit terjedt el, amiket a legtöbb esetben a filmeknek „köszönhetünk”. Nem általánosíthatunk, hiszen valójában mindegyikük teljesen más egyéniség. Érdekes világ ez, amibe most egy kicsit ti is betekinthettek. Abban, hogy ez létrejöhessen, nagy segítségünkre volt a szombathelyi Holnap Háza Lakóotthon, ami egy igazán különleges hely, persze nemcsak azért mert autisták élnek itt, hanem azért is, mert egy hihetetlenül erős összefogásból jött létre.

A történet 1997-ben kezdődött, amikor a helyi autista gyerekek szülei létrehozták az Esőemberke Alapítványt azzal a céllal, hogy a segítséggel élő fiatalok speciális nevelésben részesülhessenek. Az Aranyhíd nevelési intézményen belül autista iskolai csoport létrehozását kezdeményezték. Azok a gyerekek, azonban akik valaha ide jártak, szépen lassan felnőttek. Ekkor a szülők ismét falakba ütköztek, ugyanis nem volt a környéken olyan hely, ahol fogadni tudták volna a speciális igényű fiatalokat. Végül Szombathely önkormányzata és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségért Közalapítvány karolta fel az ügyet. Egy pályázat segítségével 2009 januárjában megnyílt a Holnap Háza, ahol a mai napig lakhatást, ellátást és fejlesztő foglalkozásokat tudnak biztosítani a fiataloknak.

A lakók többsége Vas megyei

Nagyrészt Vas megyeiek élnek itt, de van, aki az ország más területéről érkezett.

„Mindig az volt az elsődleges szempont, hogy az itt lakók többsége Vas megyei legyen, de van olyan is, aki Budapestről érkezett. Az átlag életkor 30 körül van, a legfiatalabb lakónk 23, a legidősebb 56 éves. Nem mindegyikük autista, vannak köztük értelmi sérüléssel élők is” – kezdte el mesélni Jene Judit intézményvezető.

Az intézmény dolgozóinak alapvető célja, hogy a felnőtt életre készítsék fel az itt élőket.

„Minél több olyan fejlesztést szeretnénk biztosítani a számukra, melyek a mindennapi életüket segítik. Az elsajátított készségekkel önállóbban gondoskodhatnak saját szükségleteikről, közreműködhetnek a háztartási feladatok megoldásában, környezetük szépítésében, a szabadidő tartalmas eltöltésében. Fontos a munkakészségek fejlesztése is, hisz így ők is a közösség, a társadalom hasznos tagjának érezhetik magukat. Lakóink egy része az intézményen belüli szociális foglalkoztatásban vesz részt, de többen dolgoznak a szomszédos Ma Háza Foglalkoztatóban is. Az utóbbi szintén az Esőemberke Alapítvány fenntartásában működik. Akkreditált munkahelyként autizmussal élő és megváltozott munkaképességű dolgozók együtt foglalkoztatására van itt lehetőség. Egy lakónk pedig a Főkefe Nonprofit Kft. dolgozója már hosszú évek óta."

Speciális napindítás

Annak ellenére, hogy többen laknak egy intézményben, mindenkinek másként néz ki egy napja. Nem is akárhogy…

„Folyamatosan ébrednek a lakók és mi igyekszünk mindenkinek megfelelő személyes segítséget nyújtani a reggeli teendőkben. Ezután következik a reggeli megbeszélés egy úgynevezett "babzsákos foglalkozás" keretében, ahol szó esik arról, hogy melyek lesznek a legfontosabb napi teendők, kinek, mi lesz az aktuális feladata a közösségben, milyen az időjárás, kik azok a segítők, akik egész nap velük lesznek."

Az „eligazítás” után jönnek az egyénre szabott feladatok

„Szeretnénk olyan munkát biztosítani a lakóinknak, ami megfelel az egyéni képességeiknek, illetve az érdeklődési körüknek. Ezzel motiválni is tudjuk őket. Vannak olyan fiatalok nálunk, akik profik a számítástechnikában. Őket be tudjuk vonni például a fejlesztő eszközök elkészítésébe, adminisztrációs feladatokba, fénymásolásba, táblázatok elkészítésébe. A kertünkben is sok feladat vár a lakókra. Van egy kétszáztős levendulaültetvényük és egy konyhakertünk. A tavaszi és nyári időszakban ezeket gondozzuk. A munka télen sem áll meg, a levendulát lemorzsoljuk és illatzacskókat készítünk belőle. Emellett sok a tennivaló a házban is, például takarítás, mosás, mosogatás.”

A délelőtt azonban nemcsak munkával telik, ekkor zajlanak az egyéni fejlesztések is.

"Ennek a legfontosabb célja, hogy praktikus ismereteket adjunk át a számukra. Természetesen gyakoroljuk a meglévő iskolai készségeket is, a számolást, az olvasást, az írást, de életszerű helyzetekben. A hangsúly azon van, hogy olyan gyakorlati tudást szerezzenek, ami elengedhetetlen a mindennapi élethez” – folytatta.

A praktikus ismereteken kívül a társas kapcsolatokban is segítséget nyújtanak az itt élőknek. Délutánonként szabadon választható csoportos foglalkozásokon is részt vehetnek, ilyen például a gyógytorna, a jóga, a nyelvoktatás vagy a művészetterápia.

Így zajlik a közösségi élet

Sok autista nagyon érzékeny a zajokra és különböző viselkedési formákra, ezért nem egyszerű megteremteni a harmóniát.

„Talán a legnehezebb feladatunk az, hogy összehangoljuk a közösség tagjait, hiszen minden lakónk teljesen más. De úgy gondolom, az idő is sokat segít abban, hogy megismerjék és elfogadják egymást. Vannak köztünk olyanok, akik saját maguk is látják, hogy vannak szokásaik, amikkel esetleg zavarhatják a másikat, ezért érzik, hogy nekik is el kell fogadniuk a többieket. De emellett, ha valaki kényelmetlenül érzi magát a társaságban, bármikor elvonulhat a saját lakrészébe.”

Én könyvem

Ez tulajdonképpen egy gyűjtemény, amiben minden lakó kedve szerint összegyűjtheti azokat az eseményeket, amiket a legfontosabbnak tart az életében. Ezek általában felölelik a gyerekkor történéseit, a beköltözésen át, az aktualitásokig.

Mi könyvünk

Ez a gyűjtemény az otthon életét, az itt zajló eseményeket, közös programokat foglalja össze egészen a Lakóotthon létrejöttétől. Sőt, a precíz dokumentációt mutatja, hogy még az otthon cicáinak is külön könyvet szentelnek.

Nyitottak a külvilág felé

A Holnap Háza dolgozói nemcsak arra törekednek, hogy az intézmény falain belül családias légkört teremtsenek, hanem igyekeznek minél több dolgot megmutatni az itt élő autistáknak a világból.

„Igyekszünk minden szempontból nyitottak lenni. Szívesen fogadunk látogatókat vagy önkénteseket, illetve programokat is szervezünk a lakóinknak. Voltunk többek között a Balatonnál, Budapesten és az Őrségben is” – tette hozzá.