A dog dancing alig több mint tíz éves múltra visszatekintő kutyás sport. Lényege, hogy a négylábú és felvezetője látványos elemekkel átszőtt, leginkább fegyelmező gyakorlatokra, szabadon követésre emlékeztető kűrt mutat be zenére. Az előadást hivatalos versenyeken két-három bíró értékeli különböző szempontok alapján. Vannak technikai és művészi pontok. Ezek adják a végső sorrendet. Emellett különböző kategóriákban versenyeznek a párosok. Az egyik kategóriából bizonyos százalék alapján lehet a következőbe lépni.
A border collie és a belga juhász a leggyakoribb fajták, akik táncolnak. Ők jól együtt dolgoznak az emberrel, jól figyelik a jeleket. A gyakorlatok között van például forgás, kétféle piruett, az alapok, (ül, fekszik, áll, pacsi), kell oldalazni, tolatni, háttal lenni, két lábon állni, orrot vakarni vagy éppen lábszlalomozni. A kutyát először mindig mozdulatokkal kell megtanítani a feladatokra, majd jöhetnek a szavak. Akkor van kész egy trükk, ha szóra megcsinálja. A dog dancing lényege, hogy a felvezető szinte láthatatlan, apró jelekkel, de inkább szóban kommunikál az ebbel. A legfontosabb: a külső szemlélőnek ne tűnjön fel, hogy a kutya utasítva van. Legyen olyan, mintha együtt táncolna a gazdájával.
Hunor, a magyar agár öt éves. Három hónapos korában kezdte el tanítani a gazdája, Dia. Speciális az étrendje, tápot nem kap, hanem főtt ételt eszik. A tanítás elején naponta mindössze öt-tíz percet tudtak gyakorolni, a kutyus ennyit bírt. Rengeteg időbe és energiába telt, amíg eljutottak a mostani eredményig.
Dia szerint azért is volt nehéz a trükkök megtanítása és elsajátítása (tehát a gazdának és a kutyának sem egyszerű), mert az agarak kevésbé figyelik a jeleket, amiket az emberek közvetítenek feléjük. Túlságosan önállóak, saját akaratuk van. Dia videók alapján kezdte el a gyakorlatokat megmutatni Huninak, klikkerrel dolgozik. Négylábú pajtásunk az eszköz kattanó hangjából tudja, hogy amit éppen csinál, az jó, és jutalmat kap majd érte. A klikker segítségével lehet a trükköket bonyolítani, és újakat tanítani. Kategóriájukban két perc öt másodperces zenére mutatják be a táncot. Dia szerint ez sok idő. Nem a mennyiség a lényeg, hanem az, hogy a gyakorlatok miként vannak összefűzve. Ennyi ideig jutalomfalat, tehát motiváció nélkül nehéz táncolni, nagy kihívás a felvezetőnek és az állatnak is.
Több mint három és fél év gyakorlás kellett ahhoz, hogy megmérettessék magukat egy versenyen, ami tavaly májusban volt Győrben. Azóta jártak már Bécsben is, ahol a nemzetközi mezőnyben elérték a kategória negyedik helyezését. Idén februárban pedig a dobogó harmadik fokát szerezték meg. Most a fő feladat az, hogy az október végi szlovák bajnokságon jól teljesítsenek.
A szombati rendezvény egy segítőnap is egyben, az Állatvédők Vasi Egyesületét lehet támogatni. A hivatalos versenyen három bíró – két magyar és egy osztrák – vesz részt. Harminc kűr lesz az eseményen – ez jónak számít. Sajnos kevés embernek van türelme ahhoz, hogy megtanítsa a kutyáját a feladatokra, majd folyamatosan gyakoroljon vele. A megmérettetés 10 órakor indul, 15.30-kor pedig eredményt hirdetnek. A győztesek üvegplakettet, érmeket, tápokat és játékokat kapnak. Ez csapatmunka, a gazdi és a kutya érdeme is.
