Wekker Anita 2014 óta ír aktívan. Első könyve a 2015-ben megjelent misztikus thriller, A 6.25-ös járat.

Mit kell tudnunk az új könyvről?

Ez egy krimi a műfaját tekintve, a történet Görögországban, Zakhyntos szigetén játszódik, 2014-ben. Két szálon fut a cselekmény: az egyik főszereplő egy helyi rendőrnyomozó, a másik pedig egy magyar lány, aki Görögországban ment férjhez, az ő testvérét találják meg holtan. Ez alapján a főszereplők naplószerű bejegyzéseiből bontakozik ki a történet.

Hogy jött a témaötlet?

Két éve voltam a szigeten, ott nyaraltam. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer egy könyvet írok majd a helyszínt beletéve, de annyira megtetszett a környezet, hogy később jött a gondolat: ezt az élményt fel szeretném használni.

Elsősorban a krimi és a thriller stílusa áll közel hozzád?

Igen, de igazából ez az első krimim. A másik könyvem thriller, misztikus elemekkel, kicsit lélektani is. A krimi műfaj mindig is érdekelt, ezért is próbálkoztam meg vele, és szerintem ez nekem jobban is áll, könnyebb, ha kategóriát kell választani. Valószínű, hogy a következő írásaim is krimik lesznek.

Te is krimiket olvasol?

Nem feltétlenül, és bizonyos könyvek műfaját nehéz is behatárolni. A Holtodiglan, A lány a vonaton című írások stílusa tetszik leginkább. Vannak olyan kategóriák, amiket nem szeretek, azonban az ilyen könyveket is megpróbálom elolvasni, de van, hogy feladom, mert nem tetszik a téma, nem érdekel eléggé.

Mennyi idő alatt készült el a Könnyező Ciprus?

Fél év alatt írtam meg, onnantól, hogy kitaláltam, miről legyen szó, egészen a megjelenésig.

(Egyébként nem hosszú a könyv, Anita szerint ebbe a témába ennyi fért bele.)

Minden nap egy kicsit írtál a meglévő részekhez?

Nem minden nap. Először felvázoltam, hogy miről fog szólni a könyv, miről szeretnék írni, honnan hova akarok eljutni. Aztán kidolgoztam a karaktereket, kijelöltem azokat a fő mérföldköveket, amiket szeretnék érinteni a történetben, majd elkezdtem írni. Volt, hogy eltértem a tervezettől, mert akkor éppen úgy éreztem, hogy sokkal jobb lenne máshogy, viszont ugyanoda lyukadtam ki, ahova szerettem volna már az elején is. Nem írok minden nap, de ha nekiállok, akkor egy hosszabb rész következik. Van egy fő állásom is, ezért írni a szabadidőmben szoktam.

Egész nap azon pörögnek a gondolaid, hogy mivel lehetne még jobbá tenni a regényt?

Igen. Vannak olyan helyzetek, amikor gondolkodom, hogy egyes részeket hogyan kellene megfogalmazni, mi legyen benne, hogyan nézzen ki egy jelenet, bizonytalan vagyok. Rájöttem arra, hogy ilyenkor aludni kell rá egyet, és reggel, a tiszta tudat állapotában azonnal tudni fogom a megoldást.

Amikor írsz, elképzelsz a karakterhez egy arcot?

Igen. Sokan ismerős arcokból hozzák össze a karaktereket, én viszont nem így csinálom. Kitalálom magamban, hogy például barna hajú, barna szemű legyen egy szereplő, az alapján képzelem el. Szoktam álmodni is a történetemmel, amin éppen dolgozom, így folyamatosan látom magam előtt, olyan, mintha egy filmet néznék. A jelenetek mindig előttem vannak.

Amikor kész a könyv, már a kezedben tartod és beleolvasol, eszedbe jut, hogy valahol máshogy kellett volna írni?

Egy írónál alapból ez van, így működik, ezt el kell fogadni, hiszen az írás ezzel jár. Ahányszor elolvasom a művet, annyiszor bele tudnék javítani. De a történettel meg vagyok elégedve, nem változtatnék meg jeleneteket, csak egy-egy mondatot fogalmaznék át. Ezek apróságok.

Mennyire nehéz kitalálni az izgalmas fordulatokat, hogy fennmaradjon az olvasó érdeklődése?

Nekem nem nehéz, nem szoktam sokat agyalni azon, hogy legyen izgalom, hanem magával hozza a történet. Persze van olyan, hogy elgondolkodom, nem lesz-e unalmas a jelenet, hogyan csavarjam egy kicsit. De sokat nem kell ezzel foglalkoznom, szerencsére.

Ha készen van a könyv, akkor először az ismerőseid körében végigadod, kikérdezed a véleményeket?

Sikerült kialakítanom egy tesztolvasói kört, és először nekik adom oda, megvan, hogy mikor kinek (mivel magánkiadás). Egyébként ők már olvasták, nagyon tetszett nekik.

A hétfői könyvbemutató a Sportházban

Anita gyerekkora óta ír, olvasni nem szeretett, inkább a képregényeket lapozgatta. Később ez megváltozott, bár nem az a tipikus könyvmoly. Jobban kedvei inkább a filmeket (Harcosok klubja, Hetedik) és a sorozatokat (Trónok harca). Ha egy könyv elbűvöli a cím, a borító vagy az író miatt, szívesen elolvassa. Két éve határozta el, hogy komolyabban kell foglalkoznia az írással, ugyanis az „élet mindig az arcomba tolta ezt”. Fontos, hogy írás közben senki se legyen mellette, nyugalom legyen, közben szóljon valami jó zene. Ilyenkor tudja, hogy semmi mással nem kell foglalkoznia, a telefonját is lehalkítja, hogy tényleg ne zavarják. A regényírás mellett rendszeresen publikál egy online magazinban, és társszerzője volt az idén megjelent Univerzum című novelláskötetnek.

Írás után sokkal jobban alszik, mint egy olyan napon, amikor nem a könyvvel van elfoglalva. Az írás fel is tölti, ha pedig problémája vagy rossz napja van, a segítségével elszáll a düh, a harag, a rosszkedv - tehát jó terápia. Emellett sportol, a családjával és a barátaival tölti az időt, szeret utazgatni és moziba járni. Jövőbeni terveiről elmondta, hogy sok ötlete van új könyvekhez, évente egyet szeretne kiadni. Bővebb inormációk a honlapján találhatók.