A nyolcvanas évek kultikus tévéműsorában, az Ablakban szerezte meg az országos ismertséget Bálint György egyetemi tanár, de szakmai körökben korábban is nagy tekintélynek számított. Mérnök diplomáján az 1941-es évszám szerepel, és még a Magyar Királyi Kertészeti Akadémián szerezte, majd a Magyar Agrártudományi Egyetemet is elvégezte. Dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, kutatott, lapokat szerkesztett, publikált, zsűrizett – akárcsak most, a virágos Magyarország versenyen. Vajon miért ilyen sikeres negyed század múltán is ez a verseny?

Több mint egymillió kiskert van az országban, amit az emberek a két kezükkel művelnek meg, és ezért a terményeiknek is nagyon örülnek. Sokkal többre értékelik, mint amit az üzletben lehet megvásárolni, és ezzel magam is így vagyok, pedig beleszülettem ebbe.

Az a karalábé, amit én ültettem és neveltem, nekem bizony sokkal jobban ízlik, mint amit a Lidlben lehet kapni. Nos, ezért sikeres a verseny.

A kertészkedés lényege a szépség és a haszon, ezek találkoznak egymással, nem lehet közéjük kerítést húzni. Ami szép, lehet hasznos, és fordítva. Például egy fehér virágba öltözött cseresznyefa gyönyörű, két hónap múlva pedig, amikor a gyümölcsöt hozza, nagyon hasznos is. És a haszonnövények is lehetnek nagyon szépek, mondjuk amikor a virágágyást valaki céklával szegélyezi, amelynek sötét bíborszínű a levele. Valójában ez egy bonyolult filozófiai kérdés. A virágos Magyarország mozgalom 25 éve tartja magát, politikai változások ide vagy oda. Szép emlékeim fűződnek hozzá, hiszen ahhoz is volt közöm, hogy egyáltalán hazánkban elindult. Tény, hogy az utóbbi hónapokban többen próbáltak rávenni, hogy a zsűriben dolgozzak, és kitartóan nemet mondtam. Néhány napja azonban beadtam a derekam a Magyar Turisztikai Ügynökség elnökének, és elvállaltam a zsűrizést.

Az elmúlt hetekben sokan próbálták ki a kertészkedést. Mi lehet ennek a lelkesedésnek az oka? 

Figyeltem a hazai és a külföldi sajtót, tényleg sokan belefogtak, sőt voltak, akik olyan bensőséges dolgokba is beavatták az olvasókat, hogy mit jelent nekik a kertészkedés. Ugyanis ez nemcsak a munkáról, a szabad levegőn eltöltött időről, a megtermelt gyümölcs, fűszer, virág értékéről szól, hanem az egészségről, a lelki egészségről is. Ez a nem túl megterhelő, kellemes fizikai tevékenység minden izmát megmozgatja az embernek, és megörvendeztet.

A kertészkedés az egyik alapköve az egészséges életnek, még akkor is, ha valaki előtte egy kupica pálinkát meg szeret inni, és akkor is, ha közben felhörpint egy-egy fröccsöt. Állítom, hogy ez így még mindig nem számít egészségtelennek.

Gyuri bácsi, önnek hogy telt a karanténidőszak? Tudom, hogy sokfelé jár még mindig, de most nem lehetett…

Kerttel körülvett családi házban lakom, és most olyan dolgokra is jutott időm, amelyekre évekig készültem. Van a kapu mellett, az egyik bokor tövében egy kerti törpe, egy méter magas. Színes, kedves, tudom, hogy sokak szerint giccses, de szeretem, úgy húsz éve megvan. Mindig arra gondoltam, amikor elmentem mellette, hogy a fene vigye el, milyen régóta készülök átfesteni. Hát most megtörtént.

Kertészkedik még?

Amennyire tőlem telik a 101. évemben, a magvetést, a palántázást, a kapálást, a metszést még én csinálom. De például van egy szőlőtőkénk, ami a lugasra felfutott, azt is meg kellene kötözni, de már nincs rá energiám. Vagyis az még csak lenne, de a feleségem leparancsol a létráról, és ebből nem akarok családi zűrzavart. Majd jön valamelyik gyerek, és elvégzi ezt a feladatot. Tudja, az örökség sok feladattal, nehézséggel jár, nekem ez a dolgom. Aki csak ül a napon, és nem csinál semmit, az csak azon tud gondolkodni, azt próbálja eldönteni, hogy vajon büntetés vagy jutalom, hogy nem hall jól, nem olyan éles a látása már, és elfelejt dolgokat.

Én rájöttem, hogy ez bizony büntetés, mégpedig mindazért, amit nem csinálunk meg, pedig megcsinálhattunk volna. Büntetés azért, hogy haszontalanul töltöttük életünk egy részét – nos, az embernek vannak ilyen gondolatai, aggályai.

Hozzáteszem, hogy alapvetően nincs jogom – okom volna, de jogom nincs – panaszkodni. Most is nyugodtan ülök a teraszon egy fotelban, önnel beszélgetek, szóval elégedettnek kell lennem!

Az én generációm gyerekfejjel nézte péntekenként az Ablak című műsort. Akkor mindenki arra volt kíváncsi, mit tanácsol Bálint gazda a hétvégére. Most is kíváncsiak rá az emberek?

Sokan megkeresnek még mindig, ebben a bezártságban pedig főleg! Mindennap jön két-három levél vagy telefon, és írok egy könyvet is, jövő hónapban jelenik meg. Sőt, már megkértek a következőre is, azt is elkezdtem. Ezenkívül készül a Kossuth Kiadónál egy kiadvány arról, hogy milyen lesz élet a koronavírus-járvány után, ebbe is írok.

És milyen lesz Gyuri bácsi szerint az élet, mit ír bele?

Arról írok, hogy hogyan kell az agráriumnak fejlődnie, mi módon lehetne a vidéki ember életmódját emberségesebbé tenni, ahonnan nem mennének el a fiatalok. Akárhol előadást tartok, akármerre járok, mindenhol azt mondják, hogy az ifjúság elmegy a nagyvárosba, benzinkutas vagy pincér lesz, netán Bécsben vagy Berlinben mosogatnak, persze olyan is van, aki orvos lesz külföldön. Remélem, hasznos dolgokat tudok papírra vetni.

(Közben Gyuri bácsi megállapítja, hogy miközben beszélgetünk, nyugati szél fúj, kezd hűvös lenni, szóval behúzódik a teraszról a szobába. Egész nap felhős volt az ég, de náluk egy csepp sem esett sajnos – mondja. Szedelődzködés közben még megjegyzi, hogy Szombathelyen sok kedves ismerőse van, a színházigazgató is régi jó barát, és reméli – úgy érzem, ez a lényeg – a mostani eső hamar odaér hozzá.)

Maga mögött hagyott már egy évszázadot, sokat látott, sokat tapasztalt. Mit üzen a mai fiataloknak, akik annyira mások már?

Van egy idézet, ami mindig olyan volt számomra, mintha fel lenne írva a szemem előtt, és ebből tudom, hogy hogyan kell cselekednem. Shakespeare-től származik, és a Hamletben mondja Polonius: „Mindenek fölött légy hű magadhoz: így, mint napra éj, következik, hogy ál máshoz se léssz.” Ez annyira szép és igaz, hogy mindig ezt próbálom követni, és az utódainkat is arra próbálom nevelni, tanítani, hogy ezt a gondolatot valósítsák meg.
 

kép:mandiner.hu, magyarmezogazdasag.hu